– Nagyon fontos számomra a sport! Hét évig vízilabdáztam az AQUA SE-nél, és mielőtt eljöttem, az amerikai futballban is kipróbáltam magam a Nyíregyháza Tigers-nél, de nyitott vagyok bármilyen mozgásformára. Szeretek zenét hallgatni, a rocktól kezdve, a ’80-as évek nagy popslágerein keresztül, egészen az elektronikus zenéig, szinte minden műfajban találok kedvenceket. Sok időt töltök a családommal és a barátaimmal, a videójátékok világában is otthon érzem magam, de a legkedvesebb hobbi számomra mégis csak az utazás – mesélt hobbijairól a nyíregyházi fiatal.
KALANDVÁGYBÓL JELENTKEZETT CSEREDIÁKNAK
– Miért döntöttél úgy, hogy gimnáziumi tanulmányaid során cserediák programban veszel részt?
– Az AFS cserediák programot először angoltanárnőm, Vass Mária ajánlotta, amit ezúton is köszönök neki (mosolyog), és ami rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Kalandra vágytam, és fel akartam fedezni egy új országot, bármelyikről is legyen szó. Így hát részt vettem egy kiválasztáson, ahol az önkéntesek alkalmasnak találtak egy programra. Ezek után már csak a nagy kérdés volt hátra „Melyik országot válasszam?”.
– Miért pont Új-Zélandra esett a választás?
– Sokat böngésztem a választható országok listáját, de végül sikerült leszűkítenem őket háromra. Mérlegeltem egy ideig, de végül Új-Zéland lett a győztes. Új-Zélandot egy nagyon különleges országnak tartom minden tekintetben: a kultúra, az emberek, a táj és az életstílus mind figyelemre méltóak, és annyira messze van tőlünk, és igazából mindegyik országtól, hogy talán ez lehetett az egyetlen esélyem, hogy megismerjem annyira, amennyire csak tudom.
PÓLÓJÁNAK KÖSZÖNHETI ÚJ BARÁTAIT
– Milyen első benyomások értek a kezdetekkor?
– Mikor megérkeztem úgy éreztem, hogy az ország máris felülmúlta minden várakozásomat. Gyönyörű, zöldbe borult domboldalak bármerre nézett az ember. Az élet itt Magyarországhoz képest sokkal nyugodtabban, lassabban, kevesebb stresszhelyzettel telik, és az emberek is kedvesek, segítőkészek és barátságosak, persze mindig van kivétel. (nevet)
– Mennyire találtad meg a közös hangot a fogadócsaládoddal, illetve milyen hamar illeszkedtél be az új-zélandi fiatalok közé?
– A fogadócsaládommal Pukekohe-ban élünk 20 kilométerre az iskolámtól. A maga húszezer lakosával egész nagyvárosnak számít a környéken. Nagyon jó kapcsolatot ápolok velük, sokszor megyünk kirándulni és önkéntes munkát végezni a templomban, ahova járnak. A baráti társaságom elég furcsán talált rám. Mondhatjuk, hogy szerencsém volt, mikor azon a reggelen a piros Coca-Cola pólómat vettem fel. Talán a második napom volt az iskolában, amikor egy kiáltást hallottam „Menő póló tesó!”. Megfordultam és a leendő legjobb barátaimmal kezdtem el beszélgetni. Nem is tudom mi lett volna velem, ha aznap nem azt a pólót veszem fel és Daniel nem szól oda nekem, egy teljesen idegen embernek, hogy menő pólója van! (nevet) Igazából ahogy fejlődött az angol tudásom, annál könnyebben lettem tagja a közösségi életnek, így hamar megtaláltam a helyemet.
GOURMET SZENDVICS KÉSZÍTÉSBŐL JELES
– Mennyire volt nehéz megszokni az évszakok fordítottságát?
– Az évszakokkal igazából nem volt probléma, végülis a 0 fokból érkeztem a 25-30 fokba szóval annyira nem is bántam, hogy újra nyár lett. A páratartalom az egekben van, szinte bármikor eleredhet az eső. Télen is inkább eső esett, mint hó, legalábbis ott, ahol én élek. Viszont most, hogy megint jön a meleg idő, mindenki visszaveszi a papucsot a lábára, vagy éppen aki úgy gondolja, mezítláb is jöhet, persze csak ha tizenharmadikos.
– Mennyiben más az iskolarendszer? Lett kedvenc tantárgyad?
– Az alsóbb osztályoknak egyenruhát kell viselniük, amit elsőre kicsit furcsának tartottam, hiszen otthon ez nem gyakori, de ottani számításban én végzősnek számítok, szóval viselhettem a saját ruháimat. Öt tantárgyat kellett választanom, amik a vendéglátás, média, földrajz, design és business. Különleges tantárgynak tartom mindegyiket és örülök, hogy ennyi hasznos és érdekes dolgot volt esélyem tanulni. A kedvencem pedig kétségtelenül a vendéglátás volt. Az év során lehetőségem volt elsajátítani a barista foglalkozást, és egy versenyre is eljutottam. A kávé mellett gourmet szendvics készítésből is sikeresen levizsgáztam. Remek élmény volt betekintést nyerni ebbe az iparágba is, amit mindenképp kamatoztatni fogok a jövőben.
SOSEM FELEJTI EL KÖZÉPFÖLDÉT
– Milyen életre szóló élményekkel gazdagodtál?
– Az csereévem alatt számos remek élménnyel gazdagodtam, de a legjobb a déli szigeten töltött két hetes túránk volt a cserediákokkal. Ellátogattunk a Gyűrűk Ura forgatási helyszíneire, Bungy Jumpingoltam 134 méterről, elképesztő természeti látványosságokat láttunk, és életre szóló barátságokat kötöttem emberekkel, a világ minden részéről.
– Nehézséget jelent-e számodra ilyen fiatalon ennyi időt távol tölteni a családtól és a barátaidtól?
– Nyilván egy kisebb honvágy érzésem mindig van, de szerintem kiálltam a próbát és sikerült végig csinálnom az évet távol a családomtól és barátaimtól.
BIZTOSAN VISSZATÉR MÉG!
– Van-e tanulsága az eltelt hónapoknak?
– A tanulságoknak soha nem lenne vége annyi mindent tanultam ennyi idő alatt, de véleményem szerint teljesebb emberré tett és rengeteg új világnézetet mutatott meg nekem ez az év. Nem utolsó sorban pedig felkészített a jövő megpróbáltatásaira, ami majd a gimnázium után rám vár.
– Mit gondolsz, vissza fogsz a későbbiekben térni majd Új-Zélandra?
– Természetesen tervezek visszatérni, a szüleimnek mindenképp meg szeretném mutatni, hogy mégis milyen helyen éltem és bemutatni őket az itteni szüleimnek. Persze egy jó kis All Blacks meccset is meg kell néznünk együtt, ellátogatni a helyekre, amiket nem volt lehetőségem megnézni és újra látni a barátaimat, akik segítettek az évemet egy felejthetetlen élménnyé tenni.
Farkas Fanni
Élénkül az érdeklődés a falusi családi otthonteremtési kedvezmény (csok) iránt,...
Részletekért kattints ide!
