Kúdys kalandok Bécsben… avagy – „EMBERKÉK, INDULÁS…”

Kúdys kalandok Bécsben… avagy –   „EMBERKÉK, INDULÁS…”

…hangzott a jól ismert mondat, és reggel 5 órakor kezdetét is vette az őszi szünet elejét jelző bécsi kalandunk. Kerek 6 óra utazás után a kis csipet-csapatunk leszállt a Bécsi Főpályaudvaron, azzal a szándékkal, hogy az elkövetkezendő 4 napban megnézi az osztrák főváros minden egyes (semmit sem kihagyva! szobrát, szegletét, kastélyát, negyedét és - természetesen nem utolsó sorban…. - múzeumát!

Első utunk - lévén, hogy biológia-kémia tagozatos osztály vagyunk - a Ringstrassén található Bécsi Természettudományi Múzeumba vezetett, ahonnan röpke 3-4 óra-, és úgy 50 kiállító terem után a csapatunk végkimerültségre hivatkozva, befejezettnek nyilvánítva a napot, visszametrózott a szállásra.

Második nap újult erővel indultunk el a külvárosban található Schönbrunni kastélyba. A tárlatvezetés után, kibővítve történelemtudásunk tárházát a császári család összes tagjának nevével és mindennapjaik titkaival, szabadprogramot kaptunk. Habár az idő nem igazán kedvezett a gyönyörű kertben való sétához, így is megcsodálhattuk a dombon levő Gloriette-t és az előtte elterülő Neptun-kútat. Továbbindulva a belváros felé vettük az irányt, ahol először a Parlament, a Városháza és az Operaház épületeiben gyönyörködhettünk. Ezután átsétáltunk a Hofburgon, ahol a Sissi Múzeum, a Nemzeti Könyvtár és a híres, Spanyol Lovasiskola is található. Végül a napunkat a Szent István-székesegyház (Stephansdom) tornyai alatt fejeztük be sötétedéskor.



Harmadnap mi „diktálhattuk” a programot, a kultúrát egy kis szórakozásra cserélve a Práter felé vettük az irányt. Az itt eltöltött néhány óra után, teljes mértékben megőrzött létszámunkkal 2 csoportban indultunk tovább a bécsi Zene Házába, illetve a vizek rajongói kedvéért a Tenger Házába.

Negyedik - és egyben utolsó - napunkat felpakolva bőröndök és táskák tömkelegével, a pályaudvartól nem messze lévő Belvedere-kastélyban fejeztük be. Bár osztályunk úgy gondolta, hogy mielőtt megtekinti a világ legnagyobb Klimt-gyűjteményét, kihasználva az utolsó napsugarakat, „piknikezik” egyet a gyönyörű kertben, ezt gyorsan elvetette, látván tanárnőink sápadt arckifejezését. És hogy megérte-e otthagyni a kis kerti pihenőnket? Naná! Kokoschka, Schiele, Van Gogh, Fendi és Hundertwasser alkotásainak megtekintése, illetve Gustav Klimtnek a Csók c. festményével (természetesen nem az igazi alkotással) való selfie készítése után a társaságunk teljesen bizonyossággal vette az utat hazafelé azzal a tudattal, hogy egyetlenegy bécsi nevezetesség sem maradt, amit fel nem fedeztünk, le nem fotóztunk vagy - esetleg -  aminek a kertjében ne rendeztünk volna egy spontán piknik-partyt.

És a tapasztalat? Noha, lejártuk a lábunkat, és teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a bécsi metróhálózat majdnem minden pontját érintettük legalább egyszer (minden nap?), rengeteg emlékkel, annál is több élménnyel (és talán egy kicsit kevesebb némettudással) érkeztünk haza Nyíregyházára.

                                                                                                                     

Nagy Hanna 11.b.

#kapcsolódó

Így ballagtak a Ridensből

Így ballagtak a Ridensből

Nézd meg a képeket!

Micsoda izgalmak - Megcsúsztak a vizes aszfalton, letarolták a virágokat

Micsoda izgalmak - Megcsúsztak a vizes...

Micsoda izgalmak - Megcsúsztak a vizes aszfalton, letarolták a virágokat