Egy gyógyíthatatlan betegség

Másra gondoltál ? Nem érted, miért lenne ez halálos és miért ilyen fertőző ? Azt gondolod, hogy te nem vagy mohó ? Akkor tévedsz. Az emberek már az őskorban is ebben a betegségben szednvedtek.  Az elején elég volt levadászni  annyi élőlényt, vagy bogyót gyűjteni, ami pont elég mindenki számára. De aztán az ősember rájött arra, ha több van neki, akkor nemcsak többet ehet, hanem nem kell vadászni menni se annyit, ezátal elkezdte felhalmozni az élelmet, eszközöket, és mivel neki több volt, mint a többi ősembernek, ezért elkezdtek irigykedni rá és halmozni az élelmet. Mondhatni, kezdetét vette egy verseny, hogy kinek lesz több és jobb eszköze, élelme. A győzelem érdekében fejlődni kellett és egyszerűbb módszereket alkalmazni a felhalmozásban. Így megindult egy társadalmi és gazdasági fejlődés. Kialakulr a magántulajdon  és a vagyoni különbség. Aki ügyesebb volt, az egyre több haszont szerzett és kiemelkedett. Akit pedig az isten kevesebb szerencsével és fortállyal áldott  meg, az kevesebb haszont szerzett és egy idő után kénytelen volt "behódolni" az ügyesebb és gazdagabb embertársának. Ez most is így van. Akinek több pénz van a birtokába, annak van több befolyása, mivel a pénzzel most már, bármit megvehetsz. Mondhatod, hogy ez mekkora hülyeség, és hogy egy bolond vagyok, mert a pénzzel nem lehet életet, szerelmet, hűséget, igazságot venni. A mai világban kevés az igaz szerelem. Sok az olyan nő aki a pénzed szereti és nem téged. Életet nem lehet venni, de meg lehet hosszabítani jó pár évvel, ha a dokinak adsz egy kövér csekket.

 A hűséges ember is kevés. Minden ember mohó, és mivel a pénz diktálja az élet szabályait, a vagyonnak esküsznek hűséget. Az igazság, pedig egy relatív  fogalom. Mindenkinek  megvan a saját igaza, de csak annak teljesül be az igaza, aki befolyásos vagy egy sétáló zsák tele arannyal. Lehet azt mondnani, hogy bolond vagyok, és te nem vagy se kapzsi, se pénzéhes, de akkor mondd meg, miért akarsz többet annál, mint amid van ? Van egy pár cipőd, de neked kell még egy, mert az divatjamúlt vagy a másiknak jobb van, és te is olyat akarsz. Van már egy jó, teljesen hibátlan mobiltelefonod, de neked Iphone kell, mert  az menő. Mindennap kérünk. Sírsz, hogy minek a suli és a tanulás. Másnak még az sem adatik meg, hogy tanulhasson. Hisztizel, mert te nem főzeléket, hanem pizzátt akarsz enni. Valaki enni sem kap.

Rimánkodsz, hogy karácsonyra vegyenek egy új laptopot vagy egy új játékot. Sokan azt sem tudják, mi az a laptop és mi az, hogy ajándékot kapni.

Ezt a vírust nem kiskorodban kapod el, mert valaki rád tüsszentett, hanem attól függ, hogy neveltek és milyen környeztbe kerültél és nőttél fel.

Ez egy halálos betegség, de még is sokat köszönhetünk neki, hiszen nemcsak a vagyon iránt van nagy érdeklődésünk, hanem az ismeretlen, lehetetlen megismerése, megvalósítása  is vonz minket. Hála azoknak a férfiaknak és nőknek, akik a vagyonhalmozás  helyett a tudásukat gyarapították és segítették az emberiséget fejlődni. Kevesen voltak, mégis népeket mozgattak meg. Nagyot és jót alkottak.

Ugyanakkor -hála nekik- az emberek szembekerültek  egymással és halomra ölték,  gyilkolták egymást. Hála nekik, a környezetünket romboljuk és pusztítjuk, míg végül meg nem öljük magunkat.

Sokat köszönhetünk nekik, és sok mindenért győlölhetjük őket, de nem csak ők a hibások, hanem mi is. Nézzünk magunkb és kérdezzük meg magunktól: ,,Mit tettem én eddig az emberiség érdekében ?”. Aztán ítélkezzünk.

Együtt bármire képesek vagyunk. Ha összefogunk, még erre a betegségre is megtalálhatjuk a gyógymódot és egy szebb világot adhatunk tovább unokáinknak, akikben büszkén fog élni a tudat, hogy képesek voltunk a lehetetlenre. Győzelmet arattunk a gonosz, rossz érzések felett.

(Fotó: Internet)                                                                                                                                 Rónai Krisztián, Kölcsey Ferenc Gimnázium