Kilencedikesként - mint annyi sok más dologgal együtt –, új dologként ért bennünket a közösségi munka. Először azt gondoltuk, hogy az 50 órát lehetetlenség teljesíteni.
De amikor megtudtuk, hogy lehetőségünk van a Nyíregyházi Állatparkba menni, szinte nem volt olyan tanuló, aki ne kapott volna kedvet hozzá. Hisz valljuk be, teljesen mindegy, hány évesek vagyunk, állatkertbe menni igenis király dolog. Nem lehet megunni, főleg, hogy minden évben új dologgal bővül.
Bár a szolgálatunk csak két órára szólt, szinte az egész napot ott töltöttük. És abban a két órában sem unatkoztunk. Párokba osztottak be minket a Viktória-házba és a Zöld Piramisba. A fiúk fehértigris, pingvin és oroszlán jelmezt vehettek fel, majd járkáltak az állatkertben, a gyerekeknek integettek és közös fotókat lehetett velük készíteni. Bár a feladatunk nem volt nagy, hasznosan és kellemesen töltöttük el a napot. Végre megértettük, mi értelme van a közösségi szolgáltnak.
Segítségükre voltunk a látogatóknak, eközben még jobban összekovácsolódott a csapatunk. Az ott dolgozók nagyon kedvesek, segítőkészek voltak, és örültek a segítségünknek.
A következő hétvégén egy másik kölcseys osztály mehetett az Állatparkba, de az ő munkakörük teljesen más volt. Az állatkert „100 forintos adománygyűjtő napján” vettek részt. Rengeteg ajándék gyűlt össze, amit az ott dolgozók juttattak el a rászorulóknak. A kölcseysek az ajándékok szortírozásában, a látogatók fogadásában és a hoszteszmunkában segédkeztek.
Tóth Amina 9. A
Vasárnap hajnalban.
Koronavírussal kapcsolatos vasúti változások
