Karácsony a Krúdyban

2017.12.23.
Az év utolsó tanítási napja, amit végre viszonylag legálisan el lehet lógni. Tanítási nap...bohóckodás, senkinek nincs már órája, pont ezért meg is lepődtem, hogy ennyien felkeltek és eljöttek. Na, de mindent szép sorjában.

Körülbelül nyolckor megjelent a három szervező tanár közül az első, Pál Andrea tanárnő, és kiadta a parancsot, rendezzük be a termet valami kevésbé poroszos hangulatúra. Úgyhogy ahányan voltunk, nekiláttunk. Hamarosan betoppant Gerliczki András tanár úr is, aki a mindig remek hangulatot szolgáltató teákat, illetve néhány saját szöveget hozott. Az eseményt Kosztolányi Dezső Boldogság novellájával nyitotta meg a harmadik előadó, Mihályi Levente. Volt itt minden. Dragomán György Karácsonya, Gerliczki András Teatündére, a Harry Potter és a Bölcsek köve egyik karácsonnyal kapcsolatos fejezete, és még folytathatnám.

Na, hát pontosan ezért szereti a Krúdyt, aki krúdys, és nem fél kreatívnak lenni. Mert van rá vevő. Mert mindig vannak olyan pedagógusok, akik bármilyen ötletre azt mondják: „igen, ez remek, csináljuk meg!” - és nem sajnálják saját szabadidejüket hasonló programok szervezésére.

Mert mit jelent a karácsony? Várakozást, közösséget? Hogy szeretünk és szeretve vagyunk? Hogy valakinek éppen mardos a hiánya és jó érzés, hogy kicsit megtölti az űrt a gondoskodást? Hát, kinek mi. Azt hiszem, karácsonykor azt érzünk, amit csak akarunk, de valahogy tudatlanul kiválogatjuk a szépet, hogy csak azt engedjük be. Nekem ez az utolsó gimnáziumi évem, de újra hét évesnek éreztem magam, mint a legeslegelső iskolai karácsonyomnál. Minden résztvevő nevében köszönöm, hogy ilyen remek tanáraink vannak.

Mihályi Zsófia 12. c

Kapcsolódó galéria