Valamikor nagy Agatha Christie-rajongó voltam, imádtam a könyveit, magyar nyelven rengeteget, de néhányat még eredeti, angol nyelven is elolvastam. Valójában még ma is azt mondom: Agatha Christie-rajongó vagyok. De, most, hogy már rengeteg krimijét ismerem, kicsit kevésbé lelkes rajongónak vallom magam, mert ma már válogatok: én bizony a „krimikirálynő” igazi, nagy krimijeiért vagyok oda! Ilyen például a Tíz kicsi néger, a Gyilkosság az Orient expresszen, a Paddington 16.50, A kristálytükör meghasadt, az Egy marék rozs, a Gloriett a hullának, Az ABC gyilkosságok, a Halál a Níluson, a Gyilkosság Mezopotámiában, és még sorolhatnám a kedvenceimet. Tavaly a Nagy Könyves Kihívás teljesítésekor egy krimit is el kellett olvasni, magától értetődött, hogy Agatha Christie egyik könyvét választottam. A váratlan vendég című könyvet vettem le a polcról, mert azt korábban még nem olvastam. Ez a könyv valójában Agatha Christie művének Charles Osbourne általi átdolgozása. A váratlan vendéget Christie eredetileg színműnek írta, s a színdarabot Osbourne írta át regénnyé.
Bevallom, velem néha előfordul, hogy néhány, régen nagyon kedvelt könyv történetét, cselekményét vagy film képkockáit, párbeszédeit ma már lassúnak, és így unalmasnak találom. És, rajongás ide, vagy oda, meg kell mondanom, hogy ez már előfordult velem Agatha Christie történeteinél is. De nem ennél a könyvnél! A történet nagyon jó. Egy dél-walesi házba hirtelen betoppan egy férfi. Autója árokba csúszott, segítségre szorul. Az előkelő villába a tárva-nyitva lévő ajtón át jut be, s a nappaliban meglát egy tolószékes férfit, aki halott. Mellette egy vonzó, szőke nő, pisztollyal a kezében, aki elismeri: a fegyverrel megölte a férjét. Az idegen férfi nem menekül el a gyilkosság helyszínéről, sőt, minden furfangját beveti, hogy segítsen a bajba keveredett nőn. Különös történet. Helyszínelés, nyomozás, izgalom, és több „csavar” után végül megoldódik a rejtély. Érdemes a végére járni!
Köztem és Agatha Christie között egyébként, felfedeztem, van némi hasonlóság. Amikor a krimi koronázatlan királynőjétől megkérdezték, mi vezérelte könyvei megírására, azt felelte: „Én csak szórakoztatni akartam…”. Ha engem kérdeznek, én is ezt szoktam mondani. Én persze hozzáteszem, hogy közben én magam is szórakozni akarok, mert engem a regényírás szórakoztat, és azt is, hogy azért azt sem bánom, ha az olvasó a történeteimen néha el is gondolkodik. A regényeim lapjain a történetek mögött ott a mondanivaló, egyértelmű a szándék, és megismerhető, mi zajlik mélyen a lélekben. Agatha Christie krimijei is ilyenek. A gyilkos nem pusztán öl. Mély seb az indíték, amely, ha a nyomozás során kirajzolódik, megvan a gyilkos.
Aki szereti a párbeszédekre épülő könyveket, a pergő jeleneteket és persze a krimiket, annak ajánlom Agatha Christie A váratlan vendég című könyvét.
Ferenczik Adrienne
Ritkán teszek ilyet, de ezt a könyvet kimondottan a címe miatt vettem meg....
Nem csak finom, de jól is néz ki. Egyszerű, gyorsan elkészíthető kókuszos süni....
