Argentínában volt cserediák a kölcseys Tótfalusi Fanni

2018.10.05.
Argentína, az ország, ami elrabolta a szívemet.

A Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium sokszínűségére vall, hogy tanulóit támogatja a külföldi diákcsere programokban, hiszen a nyelveket igazán csak anyanyelvi környezetben lehet elsajátítani, és az iskola törekszik arra is, hogy az élményközpontú tanulás minél több diák számára elérhetővé váljon.

 



Tótfalusi Fanni vagyok a Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium 11.B osztályos tanulója. Ezen a nyáron lehetőséget kaptam arra, hogy megismerkedjek a cserediákélettel, így két hónapot cserediákként töltöttem el a távoli Argentínában.


2018. június 20-án érkeztem meg Argentínába, majd kilenc héttel később augusztus 23-án tértem vissza Magyarországra. Amikor megérkeztem Argentína fővárosának a repterére, a fogadó családom várt engem, akiket az első pillanattól kezdve meg is kedveltem.

            Mivel Argentína a déli félgömbön található, ezért a magyarországi forróságból egyenesen a télbe csöppentem. Persze ezt a telet inkább egy kellemes őszies és tavaszias időjárás keverékének nevezném. Másrészről mivel ott akkor tél volt, ezért tanítás is volt, így iskolába is jártam a cserediákommal együtt. Az első héten tehát az iskolával ismerkedtünk, ami nagyon különbözött az itthoni oktatási intézményektől. Nagyon élveztem minden pillanatát, minden nap új barátokat szerezhettem és új dolgokról is hallottam, tanulhattam. Az egyik legfőbb különbség az volt, hogy egyenruhában jártunk, amin az iskolának a címere is rajta volt. Bevallom őszintén, hogy imádtam egyenruhában járni, igazán elegánsnak éreztük benne magunkat, és rangot adott az iskola szellemének is.

Ezt követően megkezdődött a három hetes téli szünet, amely alatt minden nap csináltunk valami izgalmas és érdekes programot. Első programunk az volt, hogy három másik cserediák fogadó családjával együtt elutaztunk a brazil határ közelébe, egészen pontosan 1200 km-t utaztunk autóval. A négy argentin fogadó család közül három családnál magyar cserediák volt, míg egy családnál egy német kislány kapott helyet. Nagyon jó volt a német lánnyal is találkozni és ezen felül igazán élveztem a másik két magyar cserediák társaságát is.

A legszebb utunk az Iguazú Nemzeti Parkba és vízeséshez vezetett, aminek az a különlegessége, hogy két dél-amerikai ország határán fekszik. Nyolcvan százaléka Argentínában helyezkedik el, míg a maradék húsz pedig Brazíliában található. A vízesés 270 különálló zuhogóból és kisebb vízesésből áll, melyek a folyón 2,7 kilométer szélességben húzódnak. A víztömeg a vízeséseken maximum 82 métert esik, átlagos magasságuk 60 méter. A vízesést az itt élő őslakos indiánok nevezték el, amelynek jelentése nagy víz. Az elnevezés találó, mégsem tükrözi teljesen a valóságot. Ugyanis a dzsungelben a számtalan lépcsőn alázuhanó víztömeg ennél az elnevezésnél sokkal impozánsabb látképet takar. Nemcsak a látvány fantasztikus, hanem az odavezető út is lenyűgöző. A vízesést egy trópusi esőerdő veszi körül, amelyben különböző túraútvonalak találhatóak. Az igazat megvallva az volt az egyik kedvenc pillantom, amikor túráztunk a dzsungelben és éreztük a körülöttünk lévő friss levegő illatát, a természet lágy ölében színes madarakkal és virgonc majmokkal is találkozhattunk. A vízesés nemcsak az argentin oldalról varázslatos, hanem a brazil oldalról is igazán lenyűgöző, hiszen Argentínában nagyon közel tudunk menni a vízeséshez és túrázhattunk is a dzsungelben, míg Brazíliában egy távolabbi, de egybefüggő látvány tárul elénk. Csodálatos és hihetetlen érzés volt a természetet és az állatvilágot ilyen közel érezni magamhoz, és nagyon boldog vagyok, hogy láthattam a világ 7 természeti csodája közül az egyiket.

Másnap pedig megálltunk egy kilátóban, amely a három dél-amerikai ország, Brazília, Argentína és Paraguay határán húzódott, így egyszerre három országban lehettünk, ami leírhatatlan élmény volt számomra.

Ez után az út után újabb családi utazásra indultunk Argentína fővárosába, Buenos Airesbe. Buenos Aires igen sokszínű főváros, rengeteg oldalát tudta nekem megmutatni az alatt a kis idő alatt, amit ott eltölthettem. Van európai negyede gyönyörű európai stílusú épületekkel, de van egy olyan része is, amiben hasonló felhőkarcolók vannak, mint New Yorkban, viszont olyan környék is található, amit úgy hívnak, hogy Caminito, ami spanyolul utacskát jelent. Ez volt Buenos Airesben a kedvencem, mert ebből a kis negyedből indult a világ egyik legismertebb társas tánca: a tangó. Itt színes házak tömkelege található, sok-sok régi stílusú építészeti alkotással és az emberek népviseletben járnak. Ekkor úgy éreztem magam, mintha visszarepültünk volna a 19. századi Argentínába.

      Ez alatt a két hónap alatt rengeteg új impulzus ért, és nagyon sok hasznos tapasztalattal gazdagodtam. Gyerekkorom óta az volt a kedvenc szólásom, hogy az utazás szélesíti a látókörünket, és ez tényleg így van. Életem legemlékezetesebb 2 hónapját hagyom magam mögött Argentínában.

      Elmondhatatlanul jó érzés, hogy a világ másik részén is vannak barátaim, egy szerető családom és cserediákom Sofia, akit hamarosan decemberben én fogok vendégül látni a családommal itt Magyarországon, és alig várom, hogy megmutathassam neki országunk szépséges tájait.

      Én nagyon jól éreztem magam, minden nap kaland volt ott, felejthetetlen élményekkel gazdagodtam és mellesleg rengeteg mindent tanultam. Nagyon szépen köszönöm a Rotary Nemzetközi Diákcsere Programnak és a családomnak, hogy lehetővé tették számomra ezt a lehetőséget. Nagyon hálás vagyok minden ott töltött percért. Mindenkinek ajánlani tudom ezt a Diákcsere programot!

 

Tótfalusi Fanni

a Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium 11. B osztályos tanulója

Kapcsolódó galéria