A Kölcsey humán tagozatán is megemlékeztek a „nagy háború”-ról

2018.11.19.
A kölcseys diákok nemcsak történelem órák keretében ismerkedhetnek múltunkkal, hanem rendhagyó foglalkozásokon is bővíthetik ismereteiket.

A kölcseys diákok nemcsak történelem órák keretében ismerkedhetnek múltunkkal, hanem rendhagyó foglalkozásokon is bővíthetik ismereteiket. 2018. november 12-én Czakó Ádám vezetésével a Karsztvíz Búvár- és Barlangkutató Természet- és Környezetvédelmi Egyesület látogatott el a patinás belvárosi gimnáziumba, hogy a diákoknak színes előadás keretében számoljanak be azokról a búvárrégészeti kutatásokról, melyeket a tragikus sorsú Szent István csatahajóval kapcsolatban végeztek az elmúlt hónapokban.

Az előadás szinte napra pontosan követte a „nagy háború” befejezésének 100 éves évfordulóját, és a rendhagyó óra a négy év történelméből egy mozzanatot emelt ki: 2018. június 10-ének tragikus történetét, a Szent István csatahajó elsüllyesztését.

A tanulók megtudhatták, hogy a legnagyobb magyar gyártású csatahajót 1914. január 7-én bocsátották vízre. 1915. novemberében állították hadrendbe, de ekkor még csak hadgyakorlatokon vett részt, mivel az antant flottái blokád alá vonták az Adriát a Jón-tengerrel összekötő Otrantói-szorost, melyen csak tengeralattjárók tudtak átjutni. Horthy Miklós ellentengernagy terve alapján ellentámadást indítottak az antant ellen. Az 1918. június 9-én éjjel Póla (ma Pula) kikötőjéből indult csatahajót és testvérhajóját (Tegethoff) másnap hajnalban két arra cirkáló olasz gyorsnaszád (torpedóvető motorcsónak) támadta meg. A torpedók megrongáltak két kazánt és lyukat ütöttek a hajó oldalán, ezért a víz elöntötte a hajó belsejét. A Tegethoff megpróbálta a partra vontatni a bajban lévő járművet, de az acélsodrony elszakadt. A Szent István csatahajó nem sokkal reggel 6 óra után elsüllyedt. Legénysége 1087 főből állt, 85 matróz és 4 tiszt vesztette életét, köztük 41 magyar. A Szent István csatahajó tehát egyetlen bevetésen vett csak részt, mely során a tengerbe süllyedt.

 

A történelmi események mellett a diákok sok érdekességet hallhattak még arról is, hogyan dolgoznak a búvárrégészek, milyen technikai feltételeknek kell teljesülniük a lemerülésekhez, milyen tapasztalatok birtokában lehet csak hajóroncsokat kutatni, és főképpen mit érezhettek a magyar búvárrégészek, amikor a magyar hadiflotta egyik büszkeségét, a Szent István roncsait kutathatták.

A tanulók a búvárrégészek lelkesedését hallva azért meggyőződhettek arról is, ahogyan az ókoriak is mondták: „NAVIGARE NECESSE EST” – HAJÓZNI MUSZÁJ…, és bátorság, valamint tudásvágy nélkül az emberiség sok mindentől fosztaná meg önmagát.