Cynthia Ellingsen: Hab a tortán

Amikor megpillantottam a Hab a tortán című könyvet, bevallom, rajta maradt a tekintetem. A nőknek bizony megakad a szemük egy torta csúcsán álló menyasszony-vőlegény pároson. A kezembe vettem a könyvet, és elolvastam a hátsó borítón álló szöveget: „Három nő, három generáció, három döntéshelyzet.” Ez is felkeltette az érdeklődésemet, azt gondoltam: éppen arról szól, mint az én egyik regényem, az Incognito. Folytatva a hátsó borító szövegének olvasását, pedig azt mondhattam: pláne! „A problémák közös forrása pedig – természetesen a férfiak.” Gondoltam, ez a nekem való regény! Kíváncsi voltam, hogy más hogyan ír hasonló problémákról, mint én az Incognito című regényemben. Erre a könyv elolvasása után azt mondom: más teljesen másképp ír. Mert más szerzőnek erről merőben más jut eszébe. Ettől érdekes az irodalom.

Cynthia Ellingsen könyvében a három nő rokonságban áll egymással: anya, lánya, unokája. Az idős nő özvegy, a középkorú nő házas, a fiatal lánynak még nincs férje. (Csak érdekességként: ez éppen így van az én regényemben, az Incognitóban is). A történet első jelenetében a három nő egy esküvőre igyekszik, ahol, a hagyományoknak megfelelően a menyasszony a szertartás után eldobja a virágcsokrát, s a regénybeli csokrot a három nő egyszerre, közösen kapja el. Ez azt sugallja: a történet három esküvőről szól majd. És tényleg, arról szól. Legalábbis az előkészületekről. Mindhárom nő életében vannak szerelmek és riválisok, mindhármuknak tisztázniuk kell saját maguk előtt az érzelmeiket, amiben a három nő segíti egymást. És végül mindhárom nőnek döntenie kell arról, hogy melyik férfi oldalán képzeli el az életét. A könyv vidám, szórakoztató. Nem bánom, hogy elolvastam a regényt, mert szórakoztató könyvet ritkán olvasok.

A könyv könnyed, pihentető olvasmány, aki kikapcsolódásra vágyik, annak bátran ajánlom. Utána pedig, ha szívesen folytatná az olvasást három másik nő történetével (akiknek szintén a férfiakkal való kapcsolat okoz gondot) javaslom, hogy vegye a kezébe második, Incongito című regényemet. Az én könyvem története nem igazán könnyed, a hölgyek ott súlyosabb problémákkal küszködnek, de a regény vége minden nőnek reményt sugall, mondhatni, igazi „happy end”.

Ferenczik Adrienne

Előző bejegyzés