Mindjárt az elején elárulom: nagyon tetszett ez a regény. Nem is tudom, mikor olvastam utoljára olyan könyvet, amelynek a története, a mondanivalója és a stílusa is ennyire magával ragadott. Amikor olvastam, és le kellett tennem, alig vártam, hogy újra a kezembe vehessem, örömmel olvastam, s közben nem akartam, hogy vége legyen. A regény kimondottan szórakoztató. Még akkor is, ha valójában komoly témát boncolgat. Mert párkapcsolatról, házasságról érdemes komolyan beszélni, pláne, ha a kapcsolat nem működik. De, a mindennapokhoz némi humor sem árt. Ez a regény a kettőt remekül ötvözi.
A történet szerint egy férfi hirtelen elveszti az emlékezőképességét. Nem tudja, hová megy, sőt, azt sem, hogy valójában ki. A kórházban megállapítják: amnéziás. S mivel nem tudják kideríteni, ki is a férfi, beteszik a fényképét az újságba, hátha valaki felismeri. Jelentkezik is egy barátja, aki mindent tud róla: a neve Vaughan és egy iskolában tanár. Nem csoda, hogy jól ismeri, olyan jó barátok, hogy a férfi most éppen náluk lakik. Elviszi hát a kórházból a barátját, és közben megmutatja neki, hogy hol lakik, és korábban hol élt. Vaughan közben meglát egy csinos, vörös hajú nőt, aki megtetszik neki, s akiről kiderül, hogy a felesége. Csak sajnos éppen válófélben vannak. Vaughan csak bámulja a nőt, és semmit nem ért. Miért akarna ő elválni ettől a bombázótól?
Valójában erről szól a regény. Hogyan éltek, miért akarnak elválni, milyen konfliktushelyzeteket éltek meg, és hogy a férfi hogyan próbál mindent megtenni azért, hogy együtt maradhasson a feleségével. Mert, mivel egyetlen konfliktushelyzetre sem emlékszik, cseppet sem érti, miért ne élhetnének továbbra is házastársakként. A feleség persze mindenre jól emlékszik, elmeséli, sőt, fel is hánytorgatja a férjének a régi sérelmeket. Vaughan emlékezete elő-előjön, a folyamat közben az olvasó sokat mosolyoghat, nevethet. Pláne, hogy a férfi egyes emlékeivel még az addig rovására írt problémáknál is nagyobb bajt kavar.
A könyv tényleg komoly témát boncolgat, mégis szórakoztató. Nem csoda: humorista írta. A stílus mosolyogtató, a helyzetek humorosak, sok szituáció igazán vicces. A főszereplő öniróniája pedig lenyűgöző.
A férj, aki elfelejtette a feleségét című könyvet mindenkinek ajánlom, aki párkapcsolati, házassági problémák boncolgatásával szeretne jól szórakozni.
Ferenczik Adrienne
Korábban is láthattatok már tőle hasonló rajzokat, de a legújabb valóban nem...
A pillecukor iránti szenvedélyem már gyerekként is megmutatkozott, és azóta...
