JUNIOR ANGOL SZÓNOKUNK

2016.07.18.
A nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium haladó angol szakos diákja, Jánóczki Renáta mindössze tizenhat éves, de máris középfokú komplex nyelvvizsgával rendelkezik angol nyelvből. És ez még mind semmi, a Nagykállóból érkezett lány egy angol nyelvű szónokversenyen is kipróbálta magát idén, ahonnan junior első helyezéssel tért vissza.

– Mióta tanulod az angolt idegen nyelvként, mi tetszett meg benne leginkább?

– Általános iskola negyedik évfolyamától kezdve tanulok angolul, tehát már lassan hét éve beszélem a nyelvet. Ez a döntés, miszerint angolt fogok tanulni idegen nyelvként, dacból született meg. (nevet) Édesapám ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy mindenképpen németet tanuljak, én pedig már annak idején is nagyon makacs gyerek voltam... Meg aztán nem tetszett az sem, hogy a német olyan „kiabálós” nyelv.

 

ÖNBIZALOMNÖVELŐ TRÉNINGKÉNT TEKINT A VERSENYZÉSRE

 

– Első helyezést értél el junior kategóriában egy angol nyelvű szónokversenyen. Mesélj a megmérettetést megelőző felkészülésről!

– Magára a versenyre önbizalomnövelő céllal jelentkeztem, ezért szerettem volna a legjobbat kihozni belőle. A felkészülésben nagy segítségemre volt az angoltanárom, aki mindenben támogatott, és nagy gonddal segédkezett a beszédem helyes megfogalmazásában és az esetlegesen felbukkanó nyelvtani hibák kiküszöbölésében.

 

– Hogyan élted meg a verseny izgalmait?

– Maga a verseny két részből, egy körzeti és egy országos fordulóból állt. A megyei megmérettetés a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumban került megrendezésre, és a junior korcsoportban induló alacsony létszám miatt automatikusan továbbjutottam az országos döntőbe, aminek a Budapesten található Brit Nagykövetség adott otthont. A szüleim is elkísértek erre a hosszú útra, annak ellenére, hogy számukra semmi izgalmas nem volt a versenyben, ugyanis egyikük sem beszéli az angol nyelvet. Első körben a senior kategóriás versenyzők beszédeit hallgathattuk meg, amelyeket egy négytagú zsűri értékelt, ezután következett a junior kategória hat versenyzője, akiket egy két tagból álló bizottság látott el különféle jótanácsokkal. Végig nagyon izgultam a verseny alatt, de azt hiszem, sikerült a legjobbat kihoznom magamból. Jutalomként egy emlékérmet és egy nyelvtani könyvet kaptunk a szervezők jóvoltából.

 

A TITOK A MOSOLYBAN REJLIK

 

– Mit ajánlassz azoknak, akik lámpalázzal küzdenek nagyobb figyelem, közönség előtt?

– Ez a probléma engem is érint, ugyanis hiába járok már kisiskolás korom óta versenyekre, minden ilyen megmérettetés előtt elkap a lámpaláz és a félsz, hogy úgysem fog sikerülni. Ilyenkor a legjobb dolog, amit tehetünk, az az, hogy mélyeket lélegzünk, és elhatározzuk magunkban, hogy igenis meg tudjuk csinálni. A lámpaláz legnagyobb ellensége az akaraterő. Álljunk ki a közönség elé, és mosolyogjunk. A tömegben keressünk egy ismerős arcot, egy családtagét, vagy egy barátét, és vegyük fel vele a szemkontaktust! Ha mindig olyasvalakit figyelünk, aki visszamosolyog ránk és bátorítóan bólogat, akkor nekünk is sokkal könnyebbé válik a szereplés.

 

–Vannak további terveid az angol nyelvvel kapcsolatban?

– Mindenképpen szeretnék majd az elkövetkezendő egy-másfél év során szert tenni egy felsőfokú komplex angol nyelvvizsgára, illetve az érettségit is emelt szinten szeretném majd tenni ebből a tantárgyból. A jövőbeli munkámat is a nyelvekre szeretném építeni, ugyanis az egyetem vagy főiskola elvégzése után idegenvezetőként, könyvfordítóként, esetleg tolmácsként dolgoznék szívesen.

 

F.F.