Mint ahogy a kalapos, a töltõtollas, a teknõvájó, a szénégetõ és a vándormozis is a kihalt szakmák közé tartozik, az üvegmûvesség jövõje is egyre sötétebb – vallja Kovács Zoltán, aki szerint már nagyon kevesen ûzik ezt a mesterséget, és nincsenek fiatalok, akik tovább vinnék annak szépségét.

KIÁLLÍTÁS BELGIUMBAN

Zoltán több mint három évtizede, hogy elõször kezdett üveget olvasztani. Építész szeretett volna lenni, de nem vették fel. Tudva azonban, hogy a szomszéd lány üvegmûvesként dolgozott, õ is megjelölte ezt a szakot és végül ez lett a megélhetési forrása. Több ezer üvegtermék õrzi már keze munkáját, és voltak kiállításai Szentendrén, Balatonfüreden, Zebegényben, de még országhatáron kívül is, Belgiumban.

– Az egyik legkülönlegesebb megrendelést pont a napokban kaptam. Egy nagy Magyarország térképet kellett elkészítenem neki, amiben még a folyók is üvegcsõbõl lettek kihajtogatva, amit feltölt majd folyadékkal. Két napig dolgoztam rajta, de szintén nagy kihívás volt, amikor egy öt literes bikát kellett elkészítenem üvegbõl. Mielõtt belevágok egy termék elkészítésébe, elõtte általában mindig megrajzolom. Ezt követõen elkezdem olvasztani az üveget a láng felett, ami egy hegesztõpisztolyon ég. Üvegcsõbõl, meg botokból dolgozom. Ezek különbözõ átmérõjûek, vastagságúak, de közös bennük, hogy másfél méter hosszúak. 
Zoltán azt mondja, ez a munka fizikálisan és agyilag is megterhelõ.

– Lehet kint 40 fok meleg, az 1000-1200 fokos láng mellett akkor is kell dolgoznom, ráadásul napi 10-12 órát úgy, hogy folyamatosan koncentráljak is.

Cikk folytatása: http://www.nyiregyhaza.hu/ha-kell-egy-(uveg)bikaval-is-elbanik-2016-09-11