Gondok
Magányos falak.
Magányos halak.
Magányos a világ,
s az út menti virág.
Körülöttem csend,
de mégis cseng-
bong a magány.
S az a lány,
az az egy lány,
aki fittyet hány
a magányra,
s e talányra
boldogan él.
Vígan zenél.
Eljátssza dalát:
A víg halált,
s az a dal,
egy viadal
a világgal,
mely nagy lánggal
rátámad és
mint éles kés
megsebzi hevesen,
s nem látják. Kevesen
érzik valahol a
mélyben, ahol a
fény is gonosz
s a mély is honos,
hogy ez ál.
S valahol ott áll
egy magányos gyermek,
kit sokszor vernek,
sújtanak a nehéz kezek.
S mindeközben én mit teszek?
Sírok egy gondon, mely ócska
és oly aprócska.
Szandra
Fotó: Internet