Prokob Ildikó tanárnő kíséretében Póti Eszter és Nagy Ádám Bence 10.b osztályos tanulók vettek részt a megmérettetésen igen szép eredménnyel: Póti Eszter 1. helyezett lett – s most az ő élményeit olvashatjuk.
Már vöröslött az ég alja, amikor kis csapatunk megérkezett Siófokra. … Igen, Siófokra, a Balaton partjára, október közepén. Ha nem tudnám, hogy milyen céllal érkeztünk, én sem nézném magunkat teljesen normálisnak. Azt mondják, Siófok hatalmas tömeg és 40 fok nélkül semmit nem ér. Szerintem nincs igazuk, így is gyönyörű, az emberek - már ha néhányan kiteszik a lábukat az utcára ilyen hidegben - barátságosak, és nagyon segítőkészek, még akkor is, ha este 9-kor kérünk segítséget, mert képtelenek vagyunk tájékozódni egy egyszerű, egyutcás üdülővárosban.
Hogy mégis hogy kerültünk október közepén Nyíregyházáról Siófokra? Egyszerű. A siófoki Krúdy-napok keretein belül szervezett prózamondó versenyre mentünk. Igen, nagyon megérte félnapot vonatozni, hatalmas élmény volt! Az állomáson a főszervező várt minket, taxival elmentünk a szállodánkig, amivel szerintem mindhárman maximálisan meg voltunk elégedve: külön szobákat kaptunk, Balatonra néző erkéllyel. Miután kipakoltunk, és kipihentük a hosszú út fáradalmait, lementünk a partra hattyút nézni. A tanárnőnek nagyon kedves parti séta után egy belvárosi olasz étteremben vacsoráztunk, majd nagy kerülőt téve keveredtünk vissza a szállodánkba.
Másnap reggel a verseny 11 órakor kezdődött, a biztonság kedvéért kicsit hamarabb érkeztünk. Az iskolában a gasztronómiai versenyhez kötődően reggelivel várták a versenyzőket és kísérőtanáraikat. Rövid megnyitó után közösen átvonultunk a színházterembe, és kezdetét vette a verseny. Még a megnyitó után közvetlenül húztunk egy sorszámot. Nekem a 14-es, vagyis az utolsó előtti sorszám jutott, tehát végig hallgathattam majdnem mindenkit, ezáltal felmérve a mezőnyt. Az osztálytársam, Bence - ugyebár ketten mehettünk a nyíregyházi Krúdyból - nyolcadikként szerepelt, szerintem kifejezetten jól. Elég erős volt a mezőny, remegve mentem fel a színpadra. Őszintén szólva későn kezdtem hozzá a szövegecském megtanulásához, sajnos nem volt 100%-os a szövegtudásom, tehát ezért is külön izgulnom kellett, de hál’ istennek minden jól jött ki. Magabiztosan jöttem le a színpadról, meghallgattam az utolsó versenyzőt, majd a többieket követve visszamentem a megnyitó helyszínére, és a zsűri döntésére várva leültem a számunkra kijelölt helyre. Meglepően hamar végeztek, talán még 20 percükbe sem telt eldönteni, hogy kik voltak a legjobbak. Továbbra is izgultam, mivel úgy éreztem, hogy volt, aki jobban szerepelt nálam, de… - sikerült!! A zsűri szerint én voltam a legjobb! Nagyon boldog voltam, hogy végre bizonyíthattam krúdys diákként is, hogy elég érett vagyok egy ilyen komoly feladathoz!
A hazaút hosszabbnak tűnt, este 10-re értünk vissza Nyíregyházára, de szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy egy percig sem bántuk, hogy az ország másik végére utaztunk. Szívesen maradtam volna még 1-2 napot. Nagyon hálás vagyok, hogy képviselhettem az iskolát, azt hiszem, ez a verseny tényleg örök élmény marad.
Mi már hetek óta a 2017-es év Helló Nyíregyháza! rendezvény lázában égünk –...
A felvételi nemcsak a ponthatárokról, hanem a statisztikákról, rekordokról...
