Krúdys advent Pozsonyban

Mi is segíthetne jobban a családias hangulat előteremtésében, mint egy kiruccanás az adventi forgatagba? Természetesen nem apróztuk el a dolgot, egyenesen a pozsonyi vásárba mentünk. Hogy ezt megvalósíthassuk, mindenki megérkezett a találkozóul kitűzött, hajnali időpontra: 5:45. Egészkor útnak is indult a közel 50 lelkes – és fáradt - krúdys diák és kísérőik.

Az út zökkenőmentesen telt. A 6 órányi utazás úgy elment, mintha csak 3 óra lett volna! Elgémberedett végtagjainkat 2 megállóban is átmozgathattuk, aztán folytatódhatott a csevej, meg persze a busz is roboghatott tovább. A szokásos mulatós zenét felváltotta az ünnepibb, meghittebb Last Christmas és társai. Jól éreztük magunkat addig is, valahogy mégsem bántuk, hogy megérkeztünk.

Egy „kis” városnézés következett. Már első pillantásra – oké, második… először a köd tűnt fel - láthattuk a település különös atmoszféráját. Egy híd, amit egy UFO tart egyensúlyban? Király! Aztán célba vettük a várat. Sajnos az ostromágyúkat otthon hagytuk, úgyhogy beértük annak megcsodálásával, a fényjelenségeket robbanások helyett a telefonok vakuja adta. Viszont a heves selfie-zések közepette a visszafogott hangsúlyozással operáló idegenvezetőnk lelkesen végezte feladatát: bemutatta, milyen jelentős történelmi emléket látogattunk meg, mely túlélt ostromokat, legendák születését és átépítéseket is, melyek közül az utóbbi jelenleg is folyt a területen. Következő célpontunk a dóm volt, ahol egykoron a magyar királyok koronázása zajlott. Tipikus gótikus eredetű templom: magas, gyönyörű, színes ablakok - és csendben kellett lenni. A párás padlóüvegen keresztül még a katakombába is bekukkantottunk, majd kalandunk másfelé folytatódott. Végigjártuk az óváros kisebb-nagyobb sétálóutcáit, és az idegenvezető minden sarkon talált valami érdekességet. (Mi is, csak éppen a sétány túloldalán…) A közel 3 órás városnézés után abban egyetérthetünk, hogy a visszafogott házak, a fiktív állatokat ábrázoló faragványok és a gótikus betűtípussal kiírt üzletnevek a dolgozatok és magolás világából egy egészen más világba repítettek minket! Tény, az égősorok, fenyőágak és a forralt bor illata teljesen más, szintén kellemes hatást keltettek.

Meg is nézhettük magunknak közelebbről is ezeket a kis csillogó, gyönyörűen feldíszített kis adventi házikókat egy több mint másfél órás szabadidő kereti közt. Találkozhattunk kézzel készített karácsonyi csecsebecsékkel, mágnesekkel, hógömbökkel - és végül a ránk szakadó esővel… Semmi gond, a színház esőcseppektől oltalmazó teteje alól is szép volt az oldalára kivetített fényjáték. Miután mindannyian összegyűltünk, könnyes búcsút vettünk Szlovákiától (vagy csak az égből hullott víz csorgott a szemünkből?), és ideje volt megvacsorázni egy kellemes étteremben. Volt egy kis gond az űrlapok kitöltésével, de ettől eltekintve jóllakottan elfoglalhattuk a szállást. Puha ágyak, tágas szobák, ráadásul a diákokhoz is biztos hozzá vannak szokva, ha egyszer egy kollégiumról van szó. Kell ennél több? Édességautomata? Az is volt. Jó társaság? Az is. Így hát meg is volt alapozva az este, bár az általános fáradtság viszonylag hamar eluralkodott rajtunk, és magunkhoz képest korán nyugovóra tértünk.

A reggelt filozófiai talányokkal indítottuk: a párna és a takaró tényleg nem tartozik az ágyneműhuzathoz? A kulcsot hagyjuk bent a zárban? A másikat pedig zárjuk be a szobába? Jó, igazából az volt a probléma, hogy egyesek e kérdéseket nem tették fel. Végül mégis felkerekedtünk és átvágtunk hetedhét Magyarországon túl, ahol a Turul madár dúl - a tatai várhoz. Eme romos épületbe immáron be is jutottunk és egy gyors emlékérme-prés után a csoport neki is indult. A múzeumhoz hasonló kialakítású termekben nem csak a vár, hanem a város történelmét is áttekintettük. Minden korból találhattunk emlékeket: ókori maradványok, céhes emlékek… stb. Érdemes egyszer ellátogatni ide is – főleg, ha az ember egy másodgenerációs muzeológus-idegenvezetőt fog ki!

Később már csak a buszból fedeztük fel csodálatos országunkat: a pesti dugó annyira elcsodálkoztatott minket, hogy legalább fél órára részeseivé váltunk, aztán korgó gyomrunk az addig teljesen ismeretlen hamburgeres és csirkés gyorsétterem-láncokba vezérelt minket. Lakóvárosunk konfetti híján havas esővel fogadott minket, és élményekkel tele ültünk be szüleink autójába.

Fekete Noémi 10. C