– Már többször részt vettünk ezen a veresenyen. Először még nem jutottunk be az országos döntőbe, tavaly sikerült, ekkor kilencedikek lettünk. Most pedig megyei első helyezésünk után szintén részt vehettünk a budapesti végső fordulóban, ahonnan immár hatodikként tértünk haza. A Nyíregyházi és Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságtól nagyon sok segítséget kaptunk és iskolánk igazgatója, egyben felkészítőtanárunk, Barna Zoltán is mindenben támogatott minket. Az ő bíztatására indultunk neki még egyszer a versenynek – mondta beszélgetésünk elején a csapat oszlopos tagja, a tizenkilenc éves Karasz József.
– Hogyan készültetek a megmérettetésre?
– Harmadjára már rutinosabban indultunk a versenyen, az előző években még több hónap volt a felkészülési idő. Most az egyes fordulók előtt körülbelül két hétig fókuszáltunk a megmérettetésre. Főként azért is, mert jelenleg mindannyian nagy erőkkel az érettségire készülünk, de mindenképp szerettük volna utoljára is kipróbálni magunkat a vetélkedőn.
HOMOKZSÁKBAN VERHETETLENEK
– Milyen feladatokat kellett teljesítenetek az egyes fordulókon?
– A verseny egy körzeti, megyei és országos fordulóból állt. A feladatok főként ügyességi próbákból álltak, volt homokzsák pakolás, tűzoltóautón kellett felismernünk az eszközöket, vittük egymást hordágyon és egy „sérültet” menekítettünk ki egy mászópályáról. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy ÉVISZ-esként a homokzsákos volt a kedvenc feladatunk, amivel végül a különdíjat is elhoztuk.
– Milyen élményekkel tértetek haza a versenyről?
– A két napos országos döntő idején számos rendőrségi és tűzoltósági felvonulás volt Budapesten, így egyszerre szórakozásként, kirándulásként éltünk meg az ott töltött napokat. Egy kollégiumban szállásoltak el minket, ahol nagyon jól éreztük magunkat, és noha sok izgalom volt bennünk, szuper két napot éltünk át a csapattal
RENGETEG TAPASZTALATTAL ÉS INFORMÁCIÓVAL LETTEK GAZDAGABBAK
– Mit gondolsz, az ügyességi feladatokon szerzett tudásotokat a későbbiekben tudjátok majd hasznosítani?
– Az elsősegély próbákon szerzett tapasztalatainkat mindenképp tudjuk majd hasznosítani a jövőben is, hiszen egy baleset szemtanújaként is gyorsabban és hatékonyabban segíthetünk a sérülteknek ezáltal. Sokan a pánikolás miatt nem tudnak azonnal cselekedni, nekünk azonban a versenynek hála ezzel nem kell számolnunk.
– Összességében milyen érzéssel távoztatok a versenyről?
– Nagyon szerettünk volna az első háromban benne lenni, de örültünk az országos hatodik helyezésnek is. Én azonban személy szerint kedvet kaptam ahhoz, hogy a későbbiekben a katasztrófavédelem irányába tanuljak tovább, és így segítsem az embereket.
Farkas Fanni