– Manapság minden második fiatal kezében van egy fényképezőgép, vagy kamerás telefon. Mikor érezted azt először, hogy a fényképészet számodra több, mint hobbi?
– Már gyermekkoromban is érdekelt a fényképészet világa, és később sem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ebben mégis mi lehet a jó. Majd később, tizennyolc éves koromban döntöttem úgy, hogy noha még csak hobbi szinten, de elkezdek fotózni. Egyik dolog követte a másikat, és egyszer csak azt vettem észre, hogy szenvedélyesen szeretem ezt csinálni.
SZERELEMBŐL FOTÓZ
– Milyen érzések vezetnek egy-egy kattintásnál?
– Minden egyes kattintás előtt megfog egy érzés, elkap egy pillanat… (mosolyog) Meglátok egy momentumot, megragadja a figyelmemet, megmozgat bennem valamit, és azt érzem, meg kell örökítenem. Mindig más és más az érzés, ami elindítja bennem ezt a folyamatot.
HOSSZÚ ÚT ÁLL ELŐTTE
– Szerinted mitől lesz valakiből jó fotós?
– Ezt én is szeretném tudni! (nevet) Úgy gondolom, hogy rengeteget kell tanulnom ahhoz, hogy megfelelő választ adhassak erre a kérdésre. Számos példaértékű életút van előttem, amiből erőt és inspirációt meríthetek. De azt hiszem a tisztelet, az alázat, és fotózás iránt érzett mérhetetlen szeretet az, ami igazán meghatározza az alkotót.
ÚJABBAN A DRÓNOZÁSNAK ÉL
– Számos területét kipróbáltad a fényképészetnek. Melyik áll hozzád a legközelebb?
– Nem tudnék, és nem is szeretnék választani… Az az igazság, hogy a modell-, sajtó-, természet-, termék-, arculat-, és légifotók mind közel állnak a szívemhez. Talán ez utóbbi foglalkoztat mostanában leginkább, biztos az újdonság varázsa. (nevet) Ebben látom azt a kreativitást, és látásmódot ami igazán új a közönség számára és számomra is.
ELSŐ KIÁLLÍTÁSA ÖRÖK EMLÉK MARAD
– Nemrég tértél vissza Rzeszów városából, ahol légi felvételeid kiállításra kerültek. Milyen érzés volt egy idegen országban viszont látni fotóidat?
– Nagyon élveztem kint tartózkodásom minden pillanatát. Hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy ott lehettem ezen a kiállításon, főleg, hogy olyan neves fotóművészekkel együtt jelentethettem meg a fotóimat, mint Balázs Attila, Csutkai Csaba és Szarka Lajos. Rzeszówban nagyon kedvesen fogadtak minket, vendégszeretőek voltak, és nem is számítottam ekkora érdeklődésre a képeimmel kapcsolatban. Remélem hamarosan Nyíregyházán is megtekinthetik az érdeklődők őket.
SAJÁTOS STÍLUS JELLEMZI
– Noha a legkülönfélébb témák jelennek meg fotóidon, mindben van valami közös, valami „kohutárpádos”. Mit gondolsz, miben rejlik a különlegességed?
– Ez egy nagyon érdekes dolog. (nevet) Én is csak most tapasztalom igazán, hogy kezd kiforrni a saját stílusom, és egyre több helyről hallom ezt, ami hihetetlenül jó érzéssel tölt el. Minden egyes képem kezd elhajlani egy közös szín-, és formavilág felé. A titok azt hiszem abban rejlik, hogy minden munkám kedves számomra. De tényleg! Olyannyira, hogy a számítógépem mellett külső memóriák tornyosulnak, és őrzik a több terányi fotómat… (nevet) Egytől sincs szívem megválni.
ÚJABB KÜLÖNLEGESSÉGGEL KÉSZÜL
– Milyen terveid vannak a fotózással a jövőre nézve? Készülsz jelenleg valamilyen nagyobb projektre?
– Mostanság a mozgóképek világába is belekóstoltam, és egyre inkább hajlok a videózás felé. De természetesen a fotózás is az életem szerves része marad mindig. Van tervben néhány művészibb projekt és egy új ágazatban is szeretném kipróbálni magam. Ez a 360 fokos fényképek, illetve videófelvételek készítése, amit a technika fejlődése végre lehetővé tett nekünk, így a közönség a közeljövőben biztosan láthat tőlem ilyen munkákat.
Farkas Fanni