Egy sosem volt Festival d’italiano a #WeAreItaly szellemében

Március utolsó hétvégéje piros betűs ünnep az olaszul tanuló diákok, illetve az újlatin nyelvcsalád legszebb „hajtásának” gazdag lexikáját és grammatikáját oktató pedagógusok kalendáriumában. Rendszerint ekkor kerül megrendezésre minden évben az Országos Olasz Nyelvi Fesztivál – vagy ahogyan „talján” testvéreink nevezik – a Festival d’Italiano.

A tanulmányi verseny eseménydús 55 esztendőt könyvelhet el maga mögött. Az első ilyen jellegű megmérettetésre 1965-ben került sor. Azonban diadalútját rendszeres, évenkénti megrendezése révén majd egy bő évtized elmúltával, 1974-ben kezdte meg. A programsorozatot idén a fővárosi Tamási Áron Általános Iskola, Gimnázium és Német Nemzetiségi Gimnázium épületegyüttese kívánta befogadni falai közé.

A Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban különösen nagy tradíciónak örvend az olasz, mint idegen nyelv edukációja Nagyné Balla Judit mesterpedagógusi fokozattal rendelkező tanárnő jóvoltából. Az intézmény tanulói előszeretettel mérettetik meg az itáliai kultúra iránt táplált végtelen elköteleződöttségüket minden tanévben. Mindez idén se alakult volna másként, ha a Sors nem szól közbe. De közbeszólt.

Mind Tanárnő, mind tanítványai lesújtva fogadták a hírt, hogy a Fesztivál idén elmarad az emberiség legújabb, legveszedelmesebb és kiismerhetetlen kórokozójának, a koronavírus nagyarányú terjedése megfékezésének okán. Bár semmiképpen nem áll szándékomban a szervezőbizottság döntését felülbírálni, de a határozat „jóvoltából” több, az alma mater különböző évfolyamán tanuló diákjának munkája veszett kárba. A tanulók többféle kategóriában kívánták volna számot adni rátermettségükről, úgy, mint élőbeszéd, kultúrtörténeti vetélkedő, vagy éppenséggel vers-és prózamondás. Nem is szólva az „Amici per sempre” (Mindörökké barátok) színjátszó csoport „saját fejlesztésű” performanszáról, melyet közel egy egész tanévre visszanyúló aktív próbafolyamat előzött meg. Mellékesen summa summarum, a fejlemények kollektív csalódottság kiváltóiként léptek fel köreinkben.

Valóságos vigaszdíjként szolgált az a tényező, hogy a szervezők mindennek ellenére mégis kihirdették az írásbeli kategóriák eredményeit. A pályázatokat még a téli hónapok során kellett  a nevezőknek megalkotniuk és továbbítaniuk az egyetemi tanárokból álló zsűrik felé. A díjazottak között nagy számban képviseltetik magukat a Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium tanulói is.

Lóczi Lotti és Smied Gabriella 9. B osztályos diáklányoknak a Ricordi italiani in Ungheria (Magyarországi olasz emlékek) kategóriában  Szent II. János Pál pápa máriapócsi és nyíregyházi látogatásáról írt közös projektje a II. helyezést érdemelte ki.

Tóth Blanka 11. A osztályos tanuló ugyancsak az előkelő II. helyet zsebelte be esszéje jóvoltából, melynek címe egész egyszerűen magáért beszél: Színneveket tartalmazó közmondások az olaszban és a magyarban.

Patai Fanni a 10. B osztály képviseletében szépirodalmi ihletésű képregényével a III. helyen futott be. Italo Calvinónak a Funghi in città (Gombák a városban) című novelláját jelenítette meg ebben az olaszok által igen kedvelt műfajban.

Szokolay Dávid 12. B osztályos tanuló I. helyezést ért el kategóriájában. Értekezése - melyet L’opera lirica italiana in Ungheria címmel tett közzé - az itáliai opera műfajának hazánkban való népszerűségének miértjére keresi a választ.

A 11. B osztályból Kiss Lili Sára Gianni Rodari XX. századi meseíró munkásságának átfogó elemzésére vállalkozott, ezáltal a dobogó III. fokán végezve.

Nehéz lenne annak hiányában zárni soraimat, hogy ne reflektáljak – ha csak a legcsekélyebb mértékben is – a koronavírusból adódó rendkívüli helyzetre. Márpedig a COVID–19-pandémia olybá tűnik, befészkelte magát a csizmába, méghozzá alaposan. Itáliát sajnálatos módon a világjárvány elsőszámú európai gócpontjaként tarthatjuk számon. A mediterrán állam neve szinte egybeforrt az őt sújtó gyilkos kórral.

Ennek kívánt megálljt parancsolni Luigi Di Maio olasz külügyminiszter. Az Olasz Nemzetközi Együttműködés Minisztériuma a Festival d’Italiano tervezett időpontjával szinte napra pontosan egybecsengően indította útjára két kampányát. A #StayTunedOnIt és #WeAreItaly valójában csak nevében különbözik. Mindketten ugyanazért a szent célért szállnak harcba. Megpróbálják felébreszteni téli álmából az olasz kulturális életet, amely – valljuk be – momentán kissé stagnál az eseményekből kifolyólag. Ennek érdekében nemzeti értéktáruk legféltettebb kincseit tették közszemlére a világhálón: nívós színházi előadásokat, operaközvetítéseket, filmklasszikusokat, szépirodalmi műveket és múzeumi készleteiket. A tartalmak a közösségi médiafelületeken kívül a két kezdeményezés kifejezetten e célból fejlesztett internetes honlapján érhetőek el. Az indítványhoz olyan kiválóságok nem röstellték a nevüket adni videóüzenet formájában, mint Andrea Bocelli, Franco Nero, Paolo Conte, Renato Zero, Claudio Magris, Nicola Piovani vagy éppenséggel Tiziano Ferro.

A befutott esszék, értekezések, írásbeli pályamunkák akarva-akaratlanul is eleget tettek a fentebb tárgyalt kampányok ideológiájának. Az írások mindegyike az olasz művészetek mindenek felettiségét glorifikálja. Fontos lenne, hogy Itália ne a koronavírus numero egy telephelyeként, hanem újra a humanizmus, Michelangelo, a Divina Commedia, az opera lirica, a 12 római főisten, Marco Polo, a Velencei Karnevál, a siénai Palio, a La dolce vita (Fellini), a Ferrari, Versace, a szénégető módra készült spaghetti alla carbonara, a tarantella szülőhazájaként és a kereszténység egész világot óvó (Urbi et Orbi) központjaként szerepeljen a köztudatban. 

Szokolay Dávid 12. B

ORSZÁGOS OLASZ FESZTIVAL

FESTIVAL D’ITALIANO

Tamási Áron Általános Iskola, Gimnázium és Német Nemzetiségi Gimnázium (Budapest)

ÍRÁSBELI PÁLYAMUNKÁK EREDMÉNYEI