Ez alapján kezdte meg munkáját 1893-tól a „Nyíregyházai kerületi betegsegélyző pénztár” is, amely hivatásául tűzte ki, hogy „a minden állam oszlopát kepéző elemet, az iparos és munkásosztályt ép erőben tarthassa, védhesse, óvhassa minden bekövetkezhető baj és nyomortól családja, a társadalom s a haza javára”.
A Kerületi Munkásbiztosító Pénztár a Kállai (ma Szent István) utca 14. szám alatti telken álló épületben működött. 1926 februárjában a pénztár arról értesítette tagjait, hogy a székház bővítési munkálatok megkezdése miatt az orvosaik magánrendelőikben fogadják a betegeket. Az orvosok ez időben Benkő Jenő, Fábry Gábor, Flegmann Sándor, Hartos János, Karner Gyula és Ruhmann Kornél voltak. Nyugdíjazásáig dr. Saáry Sándor is tagja volt ennek a gárdának.
Smiják István építési vállalkozó vezetésével 1926 tavaszán kezdtek hozzá a munkálatokhoz. Hamarosan szenzációként járta be a várost, hogy az új épületrészek alapozásánál emberi csontokra, gabonaveremre és fémtárgyakra bukkantak. A lelőhely tanulmányozására Nagy Elek műszaki tanácsos és Kiss Lajos múzeumigazgató érkeztek a helyszínre, akik a csontokat a vármegyei, a fémtárgyak egy részét pedig a városi múzeumba vitték. Az építkezési munkálatok az év végére már be is fejeződtek. Az Országos Munkásbiztosító Pénztárból 1927-ben létrehozták az Országos Társadalombiztosító Intézetet, amelynek ez az emeletes épület lett a helyi fiókja. Ennek feladatát és vagyonát 1949-ben a Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja vette át. Ez szolgált később az épület névadásául: „kis SZTK”.
Az 1965-ben kezdett építési munkálatokkal ezt az épületet 1966. november 1-tõl városi rendelőintézetté alakították át. Az épületet 2014-ben, majd 2017-ben külsőleg felújították, belülről korszerűsítették, az eddig használaton kívüli légópincében iroda- és raktárhelyiséget alakítottak ki.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)