Amiről az utcák mesélnek... - Volt egyszer egy városi virágcsarnok

Az egykori városi virágcsarnok épületéről van szó, amely 1922-tõl 1980-ig ékesítette városunk legtöbb névvel illetett terét, hiszen amikor épült, Széchenyi nevét viselte, a lebontását pedig már Szabadság téri épületként érte meg.

A virágpavilont 1922 nyarán Häuffel Tivadar és Adorján János tervei alapján építették. A „művészi ízléssel megtervezett és fölépített bájos pavilonban” az árusítócsarnok mellett kialakítottak egy műhelyt is a csokrok és koszorúk kötésére, valamint egy pincét a virágok frissen tartására. A virágcsarnokban a városi kertgazdaság virágait árusították olcsó áron. Az építésről tudósító azt is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a virágpavilon mögött „fővárosi mintára” egy illemhelyet is építenek, amire „már igazán nagy szüksége van Nyíregyházának”.

A virágok mellett hamarosan zöldség- és virágmagokat, gyümölcsfa vadalanyokat, oltványokat, díszfákat és cserjéket, magas és alacsony torzsű rózsákat és cserepes virágokat is árusítottak. Egy 1930-as térrendezés során, amikor egyébként már Horthy Miklós nevét viselte a tér, kivágták a virágcsarnok körüli sűrű fenyvest a fák betegsége miatt, helyüket pedig füvesítették, hasonló modern parkot kialakítva, mint a város más területén.

Egy belügyminiszteri rendelet okán, amely a városi kezelésben levő üzemek leépítéséről szólt, a virágcsarnokot 1933-ban kivették a város kezeléséből, azt bérbe adták. A bérlője az a Steiner Vilmos lett, aki hosszú éve­ken át kertészeti felügyelője volt a városi kertüzemnek. Ugyanő vette bérbe az Északi temető kertészetét is, és mindkettőt közmegelégedésre üzemeltette.

A virágcsarnok épületében utoljára azt a térrendezési tervet mutatták be a nagyközönség számára, amely a sorsát is megpecsételte. 1980-ban lebontották, vele eltűnt „egy darabka” a „gyorsan változó megyeszékhely századeleji hangulatából”. Nem sokkal később pedig a helyén felállították a tér újabb névadójának, Leninnek a szobrát.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)