Már ekkor elhatározták, hogy Kálmánházán és Nyírszőlősön templomot építenek. Mindkét helyen 1938. április 10-én, virágvasárnapi istentisztelet keretében tették le a templom alapkövét. A gyülekezetek Sándy Gyula műegyetemi tanárt bízták meg a tervezéssel, aki a terveket díjtalanul készítette el. A nyírszőlősi templomot 1940. október 31-én, a kálmánházit pedig 1942. november 8-án szentelték fel. Utóbbi helyen azonban pénzhiány miatt a templom tornya csak 1949. november 20-ra készült el.
A Délszabolcsi Evangélikus Egyházközség megszervezése 1939. január 29-én, Tarján Béla és Megyer Lajos lelkészek beiktatásával fejeződött be. Az istentiszteletet követő ünnepélyes közgyűlésen elhatározták, hogy az egyházközség egyik legnépesebb szórványhelyén, az akkor még Oroshoz tartozó Borbányán is templomot építenek.
A templom alapját jelképes értelemben már évekkel korábban megvetette „egy anyagilag nagyon szegény, de lélekben buzgó és gazdag egyháztag”, aki keresetéből havi egy pengőt ajánlott fel erre a célra. Adamovics Mihály napszámosról van szó, aki presbiterként is szolgálta egyházát. Moesz Béla volt városi főjegyző egy telket is felajánlott a templomépítés céljára, a hívek azonban végül úgy döntöttek, hogy Istennek nem ott, hanem a Kállói út mellett emelnek hajlékot. Adamovics példáját mások is követték, az így összegyűlt pénzből az építkezéshez szükséges követ, meszet és faanyagot vásároltak.
Az építkezést már 1944-ben szerették volna megkezdeni, ám közbeszólt a háború, majd az infláció. „Úgy látszott, hogy a régi terv örökre terv marad, Isten kegyelme azonban másképpen határozott felőlünk” – fogalmazott később Megyer Lajos.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
„Teljes kosztüm kötelező” – Strandfürdőzés városunkban 4.
Augusztus 14-én ismét a Rózsakert Szabadtéri Színpadon láthatja a közönség...
