Közel ötvenen gyűltek össze a kollégium könyvtárában, hogy Fellinger Domonkos saját élményein keresztül bepillantást nyerjenek a színészet örömteli és árnyoldalaiba egyaránt. A nyíregyházi színművész számtalan személyes élményébe avatta be a fiatalokat, többek között saját iskolai tapasztalataiba is. – Budapesten jártam általános iskolába és gimibe egyaránt, az irodalom már itt is fontos szerepet töltött be az életemben. A gimnáziumban a dráma tagozatot választottam, jó döntés volt. Leginkább azt tanultam, ami tényleg érdekelt, nem én voltam az osztály legszorgalmasabb diákja, de olvasni imádtam. Itt tetszett meg maga a játék, és az, hogy ezáltal sokat megismertünk önmagunkból – mesélte az est vendége, aki eleinte nem is konkrétan színésznek készült, csak a játékba szeretett bele.
A színpadi szerepek mellett 2008-ban a Para című játékfilmben is feltűnt.
Az élet azonban mégis úgy hozta, hogy a színészet lett a hivatása, a Kaposvári Egyetem után pedig azonnal Nyíregyházára, a Móricz Zsigmond Színház társulatába került.
A DRÁMAI SZEREPEK MINDIG MEGTALÁLJÁK
A zrínyis fiatalokat leginkább az érdekelte, hogy a színművészek hogyan tudnak a megannyi szereppel, karakterrel azonosulni, és Domonkostól erre is megkapták a választ. – Fontos, hogy mi is elhisszük azt, amit játszunk. Sokfelől szoktam inspirálódni az egyes szerepekre, rengeteget szoktam filmeket nézni, olvasni, zenét hallgatni. Egy történelmi szerep kedvéért például, melyben II. (Vak) Bélát alakítottam, ellátogattam Budapesten a Láthatatlan Kiállításra, ami tényleg sokat segített a ráhangolódásban.
Fellinger Domonkos azt is elárulta a diákoknak, rengeteg szenvedély, akaraterő és kudarctűrés kell ahhoz, hogy valaki színművészeti pályán tudjon maradni.
Domonkos számos darabban feltűnt a nyíregyházi színházban, az összegyűlt diákok legutóbb a Taurin traumában láthatták. – A véletlenek és a spontaneitás is benne lehet abban, hogy fajsúlyos szerepeket kapok, illetve a habitusom. Én is inkább elemzőbb, drámaibb, emocionálisabb, érzelmesebb típus vagyok – árulta el.
A KATARZIS A LEGFONTOSABB
– Úgy gondolom, hogy a színház egy kollektív, közös élmény, hiszen a színészek és a közönség együtt élnek meg bizonyos érzéseket, legyen az öröm, vagy bánat mindenképp katarzist vált ki, és ez a legfontosabb. Lehet, hogy nem is gondolnátok, de nekünk is, akik a színpadon vagyunk, hatalmas élmény az, hogy együtt éljük ezt át – mondta Domonkos, aki a színház mellett egy másik szenvedélynek is hódol, az utazásnak. Nyáron Vietnamba készül, sőt tervben van egy még nagyobb kaland, a 4809 méter magas Mont Blanc megmászása is.
A nyíregyházi társulat tagjának álomszerepei között Shakespeare Hamletje és A félkegyelmű Miskin hercege szerepel, de intrikus karaktereket is szívesen játszana.
A zrínyis diákok vendégük élményein és tapasztalatain keresztül bepillanthattak a színpadhoz vezető küzdelmes út részleteibe, és a színészlét legszebb pillanataiba is.
Fellinger Domonkost jelenleg a Sirály, a Vuk és a Függöny fel! darabokban láthatja a közönség a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban.
Farkas Fanni
Fotók: Kohut Árpád
Megindító kisfilmen a taxisok kezdeményezése – együtt dudáltak az egészségügyi...
Fotók: Kohut Árpád
