1915 és 1917 között a tudományos források szerint 600-800 ezer örmény került erőszakos kitelepítés alá, sokukat lemészárolta az Oszmán Birodalom ifjútörök kormánya. – Az antant Gallipolinál történt partraszállása után, 1915 áprilisában született meg a végleges döntés az örmények kiirtására. Irányításával Shoukrie oktatási minisztert bízták meg, akinek munkáját Talaat belügyminiszter felügyelte. Az akciósorozat Isztambulban indult április 24-én az örménység vezetőinek, elsősorban az értelmiségiek deportálásával. Az első áldozatok között volt Komitasz, a szerzetes-zeneszerző, aki egész életét az örmény egyházi zene tanulmányozásának szentelte, valamint Siamantó, a híres költő is – olvasható a Rubicon történelmi magazinban.
Ma százkét éve.
A népirtás ötvenedik évfordulóján, 1965-ben egy teljes napon át tartó tömegtüntetés kezdődött az akkor még a Szovjetunióhoz tartozó Jerevánban, azzal a célkitűzéssel, hogy elismertessék a szovjet hatóságokkal az örmény genocídiumot. Rá két évre a jereváni Cicernakaberd dombon, a Hrazdan folyó felett elkészült az emlékmű, melyet azóta is minden év április 24-én százak keresnek fel, hogy virágokat helyezzenek el az örökmécses körül.
A 44 méter magas központi oszlop az örmények nemzeti újjászületését jelképezi. Mellette tizenkét táblát helyeztek el kör alakban, melyek a tizenkét elvesztett − ma Törökországhoz tartozó − tartományt szimbolizálják, a kör közepén pedig örökmécses lobog.
Farkas Fanni
Október 23. A SZABADSÁG NAPJA!
Ezt a napot, október 4-ét 1931 óta tekintjük az Állatok Világnapjának, melyhez...
