– A falut az ősfoglaló Balog-Semjén nemzetség alapította a XI. században. Első írásos említése 1271- re tehető, amikor V. László vásárjogot biztosított a falunak. Az 1335.évi családi osztozkodáskor a Nagy-Semjéniek birtoka lett, ekkor a helység neve is Nagy-Semjén. A XIV. században a Kállay család birtoka lett. A falunév mai megkülönböztető jelzőjét a szomszédos Nagykállótól kapta. 1549-ben már Kallo Semian néven említik – olvasható a település hivatalos honlapjának történeti kitekintése.
A községben nevezetességei közül a legkiemelkedőbb a Kállay család több mint kétszáz éves, barokk stílusú kastélya, Kállay Miklós miniszterelnök egykori lakóhelye. A II. világháború idején megrongálódott épületet 1964-re állította helyre a Műemlékvédő Egyesület – ezután 1994-ig diákotthonként működött. A kastélyhoz tartozó parkot természetvédelmi területként tartják számon, különösen értékes benne a hársfasor, amely a kastélyhoz vezet. A parkban húzódik meg szerényen az egyszerű, mediterrán jellegű kápolna, mely alatti kripta a Kállay család temetkezési helye.
De építészeti és műemléki szempontból figyelemreméltó Kállósemjén mindhárom temploma is. Ezek közül a legmonumentálisabb a 18. század körül barokk stílusúvá alakított görög katolikus templom. A római katolikus templom építésére az 1930-as években került sor, a református pedig 1894-ben épült, azelőtt kőtemplomba járt a közösség.
A helyiek nevezetes épületként tekintenek a volt Gyulaházy kastélyra is, mely az évtizedek során számos célt szolgált már, többek között itt működött indulásakor a Megyei Növényvédő Állomás. Jelenleg a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Pszichiátriai Szakkórház nagykállói terápiás részlegeként funkcionál.
Kállósemjén határában pedig egy igen különleges helyszínt fedezhetünk fel, a nagy Mohos tavat. Ez az utolsó nagy kiterjedésű úszó lápi sziget tőzegpáfránnyal, ritka ősi mocsári növényekkel és moszatfajtákkal.
– Már Kitaibel Pál, a neves botanikus is kutatott a Nyírség e részén a 18. század végén, de az első beszámolót Kiss Lajos, a nyíregyházi Jósa András Múzeum egykori igazgatója készítette a lápról 1927-ben. Komolyabb feltárás Boros Ádám, majd Soó Rezső nevéhez fűződik. Mintegy 8000 évvel ezelőtt az éghajlat csapadékosabbá vált, a buckaközi mélyedés környezetében erdő települt meg. A 18. század végén az erdőket kivágták, legelő alakult ki, s a szárazabbá váló éghajlat nyomán drámai változások következtek be: a homok ismét megindult, s vele együtt az erdő tápanyagtartalma a tóba került. Ez gyors mocsarasodást, majd úszóláp-képződést okozott. A környék vízrendezése, csatornázása miatt tovább csökkent a vízszint, ami miatt az úszólápok megvastagodott szőnyege leült és stabil rekettyefüzessé alakult. Ma kút látja el vízzel a lápot, hogy az eredeti állapot továbbra is fennálljon, s az időjárás változásai ne veszélyeztessék fennmaradását – tudható meg a területről.
Farkas Fanni
Fotók: Kohut Árpád
Szoboszlai Gyula mesterszakács csirkehúsos cézár saláta elkészítésére biztat...
Velencéből hazatérve az igazi olasz pizzaélményre vágytam, és azonnal tudtam,...
