Amikor elsőnek színpadra álltam és láttam a rám meredő szemeket, összeszorult a gyomrom, remegett a kezem. Be kellett lássam, ez a lámpaláz. De amikor lepengettem az első hangot eszembe jutott, hogy azért zenélünk, hogy az emberek élvezzék. Az előadás végén a nagy taps, arra ösztönzött, hogy magabiztosan folytassam. Ez az ami fontos, minden zenész számára.
Ez egy kis ösztönzés a diákoknak, akik más suliban zenélnek.
Szabó Dániel
Az Országos Széchenyi Könyvtár, a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság...
Nyíregyháza 18 éve áll partnervárosi kapcsolatban Prága X. kerületével, ahová...
