Amikor elsőnek színpadra álltam és láttam a rám meredő szemeket, összeszorult a gyomrom, remegett a kezem. Be kellett lássam, ez a lámpaláz. De amikor lepengettem az első hangot eszembe jutott, hogy azért zenélünk, hogy az emberek élvezzék. Az előadás végén a nagy taps, arra ösztönzött, hogy magabiztosan folytassam. Ez az ami fontos, minden zenész számára.
Ez egy kis ösztönzés a diákoknak, akik más suliban zenélnek.
Szabó Dániel
„Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos....
Pályaorientációs napot tartottak a nyíregyházi Jókai Mór Református Általános...
