100 éves a Széchenyi

Gyermekeink iskoláztatása a világháború után

A szeptemberben megnyílt felső kereskedelmi iskola növendékeinek statisztikáját készítettem el a napokban s ez ösztökélt engem alábbi elmélkedésem megírására. Beiratkozott a most megnyílt alsó osztályba miniszteri engedéllyel összesen 50 tanuló, (a rendes létszám 40) késői jelentkezés és helyszűke miatt kimaradtak kb. 20-an. A beiratkozott 50 tanuló közül 34-nek a szülője a kereskedelemmel és iparral foglalkozik, vagyis több mint kétharmad rész. A mezőgazdasággal foglalkozók összesen 7 tanulót adtak, ami 14 százalék s azok közül is egyetlen egy sincs nyíregyházi földbirtokosnak, illetve gazdálkodónak gyermeke. Az igazat megvallva, végtelenül csalódtam ebben a tekintetben, azt hittem, hogy a mi földbirtokosaink nagy részének konzervatív a gondolkodása, de hogy még mutatóba se kapjunk Nyíregyházáról, mely fejlett kereskedelme mellett mégis csak jelentékeny nyerstermelő város, földbirtokos fiút, azt nem hittem volna. Merem állítani, hogy a jelenlegi összes iskolatípusok kőzött a gyakorlati életre legjobban előkészítő s legszerencsésebb típus a felső kereskedelmi iskola.

A kik a szigorúan vett tudományos pályára készülnek s az egyetemeket is látogatni akarják, azok végezzék el a gimnáziumot vagy reáliskolát, de akik az érettségi után gazdásznak, jegyzőnek óhajtanak menni, avagy a pénzügynél, vasútnál, postánál keresik boldogulásukat, jobban teszik, ha a kereskedelmibe jönnek, több praktikus ismeretet sajátítanak el s az általános műveltségük is megfelelő lesz. Már egy művelt ember sem lehet meg a közgazdaságtani alapismeretek nélkül, pedig erről a gimnáziumban semmit sem hall. A középbirtokosnak is már rendes könyvvezetést kell vinnie, a kereskedelmi életben előforduló számításokat legalább ellenőrzés céljából tudnia kell. S nem helyes-e az, ha a modern nyelvek közül egy-kettőt legalább úgy elsajátít, hogy levelezni tud azon a nyelven? Olyan súlyos eset az, hogy a nyíregyházi gazdálkodóink nem adták be fiaikat a kereskedelmi iskolába, hogy nem értették meg a kor szavát, hogy azon nem lehet csak egyszerűen átsiklani, annyival is inkább, mert itt nem helyi, hanem országos bajról van szó. 

Hazánk nyerstermelő, mezőgazdasággal foglalkozó ország. Most a világháború végével be ismerhetjük, hogy egyszerű gyarmat voltunk Ausztriának, a háború alatt Németországnak is, sőt a veszedelmes Mitteleurópa eszméje ezt állandósítani is akarta. Ausztriának érdeke volt az, hogy mi is csak túrjuk a földet s aratás után a mesterségesen leszorított olcsó árakon adjuk el néki fölöslegünket. A kis, közép és a nagybirtok átlagos tiszta jövedelme a háború előtt 4'6-5 százalékig volt. Az osztrák gyárak feldolgozták a mi nyers anyagainkat s az osztrák ipar így zsebre vágta az 50—100 százalék hasznát az ő befektetésének A közvetítő kereskedelem nagy része szintén osztrák kézen volt. A magyar kisbirtokos a maga igénytelen, primitív életmódja mellett meg volt elégedve nagyjában sorsával. Ha különösebb csapás nem jött közbe, vagyonkája gyarapodott s amint egy kis összegyűjtött pénze volt, azonnal körülnézett, hogy hol lehetne földet venni. Ez volt vágyainak netovábbja. Ahelyett, hogy pénzét arra fordította volna, hogy a meglevő földet belterjesebben munkálja meg, hogy eszközöket, gépeket vegyen, marha állományát növelje, csak földet akart venni. Természetes, hogy ezáltal egyrészt a föld árát verte fel, másrészt az ugyanannyi felszereléssel és munkaerővel a több földet nem tudta jól megmunkálni, így hát a köznek is kárára cselekedett, mert hisz a kevésbé megmunkált földön kevesebb termett. 

A háborút elvesztettük, s a fekete leves még hátra van. Azt a teméntelen sok-sok milliárdot vissza is kell fizetni s ez természetesen csak magas, az eddiginél jóval magasabb adókkal lehetséges. Egyetlen kivezető út, hogy ezeket a nagy terheket kibírhassuk a többtermelés. Többet kell termelni a mezőgazdának, többet kell termelni az iparnak. Értem alatta a már meglevő, de igen gyenge lábon álló ipart, s meg kell teremteni az önálló Magyarország megteremtése után a saját lábon álló fejlett magyar ipart, s többet kell termelni, dolgozni a magyar kereskedelemnek. S itt meg kell állapítanunk, hogy kereskedelmünk elég fejlett, a versenyt képes lesz felvenni a külfölddel is. Természetesen itt is számolnunk kell a változott viszonyokkal, de a kereskedelem a maga könnyedsége és alkalmazkodni tudása révén, be fog illeszkedni a változott világrendbe. Aminek véleményem szerint a gyökerétől kezdve meg kell változnia, az a mezőgazdaság lesz. A földbirtokosnak is haladni kell a korral, nem szabad néki megelégedni azzal, hogy a földjéből urasan megél, a katasztrofális viszonyok oda kényszerítenek mindenkit, hogy a legtöbbet hozza ki a földjéből. A birtokosnak, ha megtakarított pénze van, nem szabad még több földet venni, s ez által mástól a termelési alkalmat elvonni, tessék néki a pénzén a helyi viszonyokhoz mérten gyárakat létesíteni birtokán, szesz, vagy cukorgyárat, bőrfeldolgozó telepeket. Haltenyésztést, ha vize van, sajt, túrógyárakat, ha nagy legelői vannak, s rajta állatállomány. S ezer és ezer módja van annak, hogy meglévő birtokán gyümölcsöztesse felesleges pénzét. 

Nincs kitéve így annak, hogy egy, vagy több évi rossz termés kockáztatja existenciáját, mert ott vannak az ipari telepek, amelyeket a jég el nem verhet, s az eső hiány tönkre nem tehet. A modern földbirtokosnak, kereskedőnek is kell lenni, aki maga használja ki a kedvező konjunktúrákat. Ott és akkor értékesítse áruját, amikor az a legelőnyösebb. Rendezzen be malmokat, s a búzát liszt alakjában talán még előnyösebben tudja eladni a világpiacon. De mi szükséges ehhez, az, hogy a gazda modern legyen. S ha maga nem is tud már mindenben lépést tartani a mai nagy lépésekben haladó új világgal, legalább kövessen el mindent, hogy a kővetkező nemzedék erre képes legyen. Tessék a fiakat erre nevelni, modern iskolákba járatni. S a hazulról hozott földszeretet és ismeret párosulva a praktikus, kereskedelmi élet ismeretével, valóban a többtermeléshez, hazánk boldogulásához vezet. 

Nyíregyházán sokat kell tennünk ebben a tekintetben. Polgári iskolánk túlzsúfolt, már nem képes befogadni a jelentkezőket, pedig ma mindenkinek legalább is négy polgárit kell végezni. A legsürgősebb teendő a polgári fiúiskola mind a négy osztályának párhuzamosítása. S a négy polgári elvégzése után a tehetségesek s tanulni vágyók jöjjenek a kereskedelmi iskolába, mely szerény véleményem szerint hivatva lesz a mai elmaradt mezőgazdaságunkat versenyképessé tenni a világpiacon. Nyíregyházi gazdák, ha nem akarjátok fiaitokat tudományos pályára küldeni, legalább négy polgárit és a kereskedelmi iskolát végeztessétek el velük.

Margócsy Emil