Érdekes gondolatok - Rónai Krisztián

   Sokszor megkérdeztem magamtól, hogy mi a baj és hol találom meg azt, mi tönkre tesz életeket, élőlényeket. Sokszor gondolkodtam azon, hogy miért oly kevés az, ki észrevesz titeket. Titeket, gyönyörű emberi erényeket. Erényeket mik, nem a pusztítást és fájdalmat támogatják. Erényket, mik a békét és a boldogságot ápolják.

   Miért van az, hogy ki kardot nem vesz kezébe, az láncot kap annak helyébe? Láncot, mely láthatatlan, de mégis érzed szorító erejét kezeiden, és folytó érzését nyakad körül. Ez a tehetetlenség és a félelem, kik a sötétbe burkolózva élnek emberek szívében, mert gyenge és naiv teremtmények.

   Mi! A Föld pusztítói, akik megfogalmazták az általános jogokat, melyek megilletnek minket. Mondjátok! Miért hagyjátok, hogy emberbőrbe bújt, pokolfajzatok azt elvegyék? Miért nem harcoltok, mint ősapáink, kik vérüket és fiatalságukat adták jövőnkért. Ők életüket áldozták fel, mi mégis kis világunkat féltve a néma falak mögé bebújva élünk.

    Mik vagyunk mi? Emberek! A Föld legerősebb és legokosabb élőlényei, de a leggyávább gyilkosok is. Nem érdekel más csak az, hogy személyünknek jó legyen és akik adakozóbbak, azokat  pedig leszívjuk, míg egy fillére sem lesz. Aztán ott hagyjuk.

   Ezek vagyunk mi. Az összefogás helyett, mindenki külön próbál érvényesülni. A szeretet, a béke és a megértés helyett, mások iránt gyűlöletet és megvetést érzünk. Pusztítunk akarva, akaratlanul, mégis féltjük becstelen életünk. Ez nem így helyén való. Változni kell, még ha nincs is kedvünkre, mert ha a haladás helyett a maradást választjuk, akkor saját magunkat is elpusztíthatjuk. A döntés a te kezedben van. Élni egy olyan világban, ahol unokánk unokái is nyugodtan élhetnek majd, vagy szenvedni egy, olyan világban, ahol már az unokáinknak nincs jövője. Tanulj a múltból és alakítsd úgy a jövőd, hogy ha eljön az ideje, akkor egy boldog jelen legyen!

Rónai Krisztián, Kölcsey Ferenc Gimnázium

(Fotók:Internet)