Könyvajánló - John Updike: Brazília

Ezt a könyvet pár évvel ezelőtt egy antikváriumban vettem meg. A regény 1995-ben jelent meg, szóval jó néhány évet váratott magára, amíg hozzám került. A könyvet azért vásároltam meg, hogy teljesebb legyen az Updike-könyv gyűjteményem, mivel John Updike az egyik kedvenc íróm. Ennek ellenére ez a regény néhány éven át békésen pihent a könyvespolcomon, úgy, hogy hozzá sem nyúltam. Hogy miért? Talán azért, mert tudtam, hogy ez a könyv más, mint az általam eddig olvasott és megszeretett Updike-regények.

John Updike igen sokoldalú író, úgyhogy, több regényénél előfordul, hogy tartok attól, egy-egy könyve talán, ha nem is nem tetszene, de nem úgy tetszene, mint a kedvenc Updike-könyveim.

De mik a kedvenc könyveim, és hogyan is jött nálam ez az Updike-szerelem? Egyszerűen. Gyermekkoromban megláttam a szüleim könyvespolcain egy egészen hosszú Updike-sorozatot. Ott volt a Nyúl-sorozat, a Gyere hozzám feleségül, az Ilyen boldog sosem voltam és az Eastwicki boszorkányok. Nézegettem, nézegettem, aztán, amikor gimnazista lettem elolvastam a Nyúlcipőt. Nagyon tetszett. Aztán a Nyúlketrecet is. Valószínűleg korban még nem voltam hozzá elég érett, mert itt a sorozat megszakadt. A következő könyvben, a Nyúlhájban a főhős már középkorú, és akkor engem még nem igazán érdekelt egy középkorú ember élete és a problémái. Később elolvastam a Párok című regényt, aztán jött az Eastwicki boszorkányok, a Gyere hozzám feleségül, az Ilyen boldog sosem voltam, és valamikor sokkal később végigolvastam a teljes Nyúl-sorozatot. Azóta persze többször is. Pláne, amikor a Nyúlszív után megjelent a Nyúlfark is. Akkor egy lendülettel újra végigolvastam a teljes sorozatot.

Amikor a Brazília című regényt a kezembe vettem, tudtam, hogy egy teljesen más típusú Updike-regényt kapok. És így is volt. A szerző valójában Trisztán és Izolda történetét dolgozza fel, írja újra. Tristao a 19 éves néger fiú találkozik Isabellel, az egy évvel fiatalabb fehér lánnyal, megpillantják egymást, és mintha csak varázslat történt volna, azonnal egymásba szeretnek. A lány odaadja a szüzességét a fiúnak, és attól kezdve elválaszthatatlanok. A fiú koldusszegény, a lány dúsgazdag, s bár mindkét család tesz azért, hogy a fiatalok ne lehessenek együtt, ők maguk mindent megtesznek, hogy örökre együtt maradjanak. Tényleg mindent. Szöknek, vándorolnak, menekülnek, szerencsét próbálnak, meggazdagodnak, elszegényednek, embert próbáló helyzeteken mennek keresztül, s amikor helyzetük a legreménytelenebb, már csak a varázslat segíthet rajtuk. És a varázslat bekövetkezik. Nem csoda ez, hanem embert próbáló varázslat. De ők kiállják a próbát. A regény során Tristao és Isabel sorsa érdekes ívet jár be, a strandtól a szülői házon át Brazília őserdejéig, ahonnan az út visszavezet a szülői házhoz, majd megint csak a strandhoz. Érdekes kaland. A szereplőknek és az olvasóknak is. Az, aki a könyvet a kezébe veszi, végigutazhat egész Brazílián, megismerheti a Copacabanát, Rio de Janeiro nyomornegyedét, a brazil ősrengeteget, a tolvajok, a prostituáltak és az aranymosók életét. Ez az Updike-könyv tényleg más, mint amit eddig a szerzőtől olvastam, de ha nem is úgy, mint a korábban megismert könyveit, a Brazíliát másképp, de szeretem.

Akiket vonz az igaz szerelem története, akik szeretik, ha a szereplők tűzön-vízen át, minden nehézség ellenére követik egymást, kedvelik a kalandokat, és meg tudnak barátkozni azzal, hogy egy varázsló hihetetlen dolgot művel, azoknak bátran ajánlom ezt a könyvet.

Ferenczik Adrienne

Előző bejegyzés