A XXI. század elvárása a digitális kompetenciák fejlesztése, és ennek a célnak igyekszik megfelelni a belvárosi Kölcsey gimnázium is. A célkitűzések eredménnyel is járnak, ezt bizonyítják a tanulmányi versenyeredmények.
Az informatika már kilencedikben felkeltette a figyelmemet, hiszen magasabb szinten kezdtük tanulni, mint általános iskolában. Amikor hallottam a Nemes Tihamér Tanulmányi Versenyről, ami egy alkalmazói informatika verseny, rögtön kedvet kaptam a versenyzéshez. El is indultam mind kilencedikben, mind tizedikben, és sok-sok tapasztalatot szereztem. 11. osztályban nagyon megörültem, amikor meghallottam, hogy informatikából is van OKTV, és Mikó Csaba Péter tanár úr ösztönzésére jelentkeztem is a versenyre. A kemény munka meghozta a gyümölcsét, hiszen bekerültem a második fordulóba, és ekkor már Mikó tanár úr idejét és energiáját nem kímélve, napi több órában is foglalkozott velem, hogy a döntőig való menetelés sikeres legyen. Tanár úrtól nemcsak a szaktárggyal kapcsolatos információkat kaphattam meg, hanem emberileg is nagy hatást gyakorolt rám, megtanultam tőle, hogyan kell keményen koncentrálni, az utolsó pillanatig küzdeni, és akár 6 órát is egyfolytában a feladatra összpontosítani.
A döntőben meglepve tapasztaltam, hogy az ott lévő diákok nagyrésze nálam idősebb volt, és hogy csak alig egyharmaduk lány. Ez azonban ösztönzőleg hatott rám, úgy éreztem, hogy a kölcseys lányokat is képviselem, és meg akartam mutatni, hogy az informatikában is elérkezett az emancipáció ideje. A feladatsor megírása közben nagyon sok erőt adott a tudat, hogy a családom, a barátaim, ismerőseim, osztályfőnököm, Bedő Éva tanárnő, és főképpen tanár úr egyaránt szurkoltak nekem. Miután lezajlott a verseny, álmaim megvalósulását láthattam, hiszen a nagyon erős mezőnyben, ahol zömében tizenkettedikesek versenyeztek, tizenegyedikesként az előkelő 22. helyezést sikerült elérnem.
A sikerek hatására elköteleztem magam az informatikával, és elhatároztam, hogy az ELTE matematika szakára, illetve a programtervező informatika mesterképzésre szeretnék majd járni. Ennek ellenére nehéz lenne azt mondani rám, hogy „szakbarbár vagyok”, hiszen a Kölcseyben nyelvi tagozatos osztályba járok, a franciát tanulom heti öt órában, és őszintén mondhatom, imádom ezt a nyelvet. Kedvenc tantárgyaim közé tartozik a magyar nyelv és irodalom is, írói vénáim vannak, rendszeresen dolgozom regényeken, elbeszéléseken, ezekből az iskolai évkönyvben is szoktam megjelentetni.
Végezetül szeretnék még Mikó Csaba Péter tanár úrnak is köszönetet mondani, hiszen lelkiismeretes munkája és támogatása nélkül nem jutottam volna el ilyen magas szintre, és most értettem meg igazán a mondást, hogy „minden jó gyerek mellé kell egy jó tanár is”.
Martyn Nóra, a Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium 11. b osztályos tanulója