Döntésemet, hogy tanulmányaimat a Kölcseyben folytatom, soha nem bántam meg. Azóta már egy év eltelt, ám a Kölcsey iránti szeretetem és lelkesedésem egyre csak nő.
Kívánságom, mely szerint ez a tanév legyen hasonlóan sikeres és eseménydús, azt hiszem, beteljesült. A legnagyobb élmény és öröm számomra az Irodalom Másképp nevezetű országos irodalomverseny döntőjére való utazásunk dr. Murányiné Csorba Zsuzsanna tanárnővel és a versenyen való részvételem, amelyen a 9. helyezést értem el.
Az első fordulóban az Aegon-díjra jelölt magyar kortárs alkotások valamelyikéről kellett recenziót írni, és ennek értékelése alapján hívták be az országból évfolyamonként az első 25 tanulót a döntőbe. Ekkor én Peer Krisztián 42 című művét választottam, mely azóta is sokat jelent számomra, több alkalommal olvastam már el, és mindig újabb érzelmeket vált ki belőlem. Ezért is tudtam szívből ajánlani mindenkinek. Kedvenc soraim: „Amíg az értelmét keresed, a szavakat sem találod”, talán örökké velem maradnak.
A döntő helyszínéül Baját választották. Három napra utaztunk el, ám a verseny maga csupán 24 óra volt. Ez idő alatt kellett írnunk egy négyoldalas esszét és két levelet, az előzetesen elolvasott könyvek alapján (Rakovszky Zsuzsa: A hullócsillag éve, Dragomán György: Máglya). A fennmaradó idő alatt érdekes programokon és játékos feladatokon vehettünk részt, és rengeteg irodalomkedvelő diákkal ismerkedhettem meg, mely nagy öröm volt számomra.
Több okból is biztos vagyok benne, hogy ezt az utat lehetetlen elfelejteni, ám a legnyomósabb számomra a találkozás egyik legkedveltebb és legjobban szeretett költőmmel, Simon Mártonnal. Eddig imádtam őt, mint költőt, olvastam a műveit, mostanra azonban kijelenthetem azt is, hogy kedvelem, mint embert, hiszen bepillantást nyerhettem a személyiségébe egy interjú keretében, és nem mellesleg, két dedikált könyvpéldány tulajdonosa lettem! Akárhányszor elolvasom, vagy akár csak kinyitom és lapozgatom, megmelengeti a szívem, és eszembe jutnak a három nap emlékei!
Az alkotás izgalmakkal teli volt: diákok laptopokkal a kezükben a hangulatos kis diákszálló minden zugában: a kanapékon, a fotelekben, a szobákban az ágyakon fekve, a lépcsőn ülve, a mosdó ajtaja előtt vagy az udvaron, a fűben, a padokon. Újra Simon Marcit szeretném idézni: „És állsz és szédülsz és hallgatsz, vagy ülsz 5:43-kor egy kanapén egyedül, egy másik plédbe csavarva, közhelyeken rágódva.” Mert pontosan így zajlott. Az írás éjszakába nyúlt, hajnalig ültem egy kanapén két takaróba és egy plédbe burkolódzva. De megérte. Nagyon is.
A hazautunk különösen kalandosra sikerült, a tervezett hat órai érkezés helyett este tíz órakor ért be a vonatunk Nyíregyházára. („Te meg döntsd hátra nyugodtan az ülést és aludj. Még sokáig, nagyon sokáig nem érünk oda.” /Simon Márton: Polaroidok 450.)
Ezúton is szeretném megköszönni dr. Murányiné Csorba Zsuzsanna tanárnőnek a versenyre való felkészítést, a rám fordított sok-sok időt és energiát!
Ám tanárnő nem csak ezen a megmérettetésen támogatott és segített! Hiszen a már előző években is sikeres szavalóversenyek sorát az idén sem törhettem meg. A magyar kultúra napja alkalmából Szatmárnémetiben a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban szervezett nemzetközi szavalóversenyen idén is szépen szerepeltem, így a tavalyi 2. hely mellett egy Kölcsey-különdíjjal lettem gazdagabb. Majd a költészet napján megtartott városi Váci Mihály Szavalóversenyen a legelőkelőbb helyen végeztem.
Az irodalom mellett másik kedvenc tantárgyam a matematika, és ebben a tanévben is számos matematikaversenyen vettem részt, leginkább csapatban (MaTech, Bolyai Matematika Csapatverseny). A Zrínyi Ilona Matematikaversenyen pedig, amelyen tavaly egy megyei 2. díjjal lettem gazdagabb, most az iskola legeredményesebb tanulójaként végeztem. A felkészítést pedig Szemcsákné Koczor Andrea tanárnőnek köszönhetem.
Ezek a versenyek azért fontosak számomra, mert rettentően motiválóak, arra ösztönöznek, hogy foglalkozzak azzal, amiben jó vagyok. Tapasztalatot és rutint szerzek a későbbiekre, magabiztosabbá válok és megtanulok logikusan gondolkodni.
Az irodalom iránti szeretetem fenntartása és a magyar nyelv ápolása azért is játszik kiemelkedő szerepet az életemben, mert amióta csak az eszemet tudom, vonzódom a művészetek iránt. Rengeteget olvasok. Régebben inkább ifjúsági regényeket és novellákat, ma már azonban egyre több szépirodalmi mű és verseskötet akad a kezembe. Emellett vonz a színház, a színdarabok. Így számos alkalommal megfordultam már például Budapesten a Madách Színházban, a Budapesti Operettszínházban vagy akár itt Nyíregyházán is, a Móricz Zsigmond Színházban kedvenc darabjaim egyikének megtekintésére.
A színpadon is magabiztosan érzem magam, hiszen immáron 14 éve táncolok a RE-flex Moderntánc Stúdióban. Sok-sok versenyen és fellépésen szerepeltünk sikeresen, mind az országban, mind pedig külföldön. Ám nem csak ezért fontos számomra ez a csapat. Itt ismertem meg a második családomat, nagyon erős kötelék alakult ki közöttünk, ezáltal pedig rendkívül összetartó közösséggé váltunk.
Írásomat egy számomra igen kedves Esterházy Péter gondolattal zárom:
„Élet és irodalom közül mindig az irodalmat választom, mert azt hiszem, ez az életem.”
Tóth Panna, a Nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium 10. D osztályos tanulója
Kiss Benedek Máté, a Kodály Zoltán Általános Iskola tanulója furulyajátékával...
Egy diák naplója a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból
