Élet a sötétben: „nehéz és fáj, de el kell fogadnom”

Dj szeretne lenni a nyíregyházi látássérült fiú

A korábban Nagycserkeszen élő, de most nyíregyházi, 26 éves Szuhánszki Mihály látszólag semmiben nem különbözik kortársaitól: lelkes, célratörő, úgy mint mi, mindennap elmegy dolgozni és szeretne szerelmes lenni. Csakhogy õ, ha munkába igyekszik, akkor mindig valaki elkíséri, párt pedig elsősorban nem a külső jegyek alapján választ magának, hanem a belső értékekre figyel. Misi csecsemőkora óta látássérült, 18 éves kora óta – addig 5 százalékot látott – pedig teljes sötétségben él. Ennek ellenére vannak álmai és meg is fogja azokat valósítani: Dj szeretne lenni...

Ragyogó fények, sárguló falevelek, hajnali pára. Bár kora reggel sokszor nehézkes munkába sietni, kétségtelen: csodálatos a természet kora ősszel (is). Becsukni a szemünket és a párás reggel után megérezni arcunkon az előbújó nap erejét, igazi energiával tölt fel. Sokszor azonban észre sem vesszük, ami mellett elrohanunk. Mi azonban azért nem, mert „nem akarjuk látni”, Misi pedig, mert „nem tudja”. Csecsemőkora óta látássérült, sokáig azonban 5 százalékot látott, mostanra viszont ez teljesen megszűnt. Ennek ellenére ugyanúgy éli az életét, mint mások. Sőt, akaraterejének köszönhetően sokkal nagyobb dolgokat tud véghezvinni.

„Van, amitől el kellett búcsúznom”

– Látássérültként az a legnehezebb számomra, hogy nem látom, ami körülöttem van – kezdte a beszélgetést. – Persze, sok mindent megtanultam az évek folyamán, de vannak, amiktől egyszerűen el kellett búcsúznom. Férfiként például hiába szeretnék forrasztani, vagy autót vezetni, ezt egyszerűen nem tudnám megoldani. Közlekedni is csak segítséggel vagyok képes. Bár voltak ilyen jellegű óráim, megmutatták, hogy kell egyedül áthaladni a zebrán, vagy buszra felszállni, de egyelőre pályázat híján ezt nem tudom folytatni. Tapogatás alapján tudom, hogy mi van körülöttem. Az szokott nehézséget okozni, ha valamit átalakítanak, akkor újra meg kell tanulnom mindent.

Van, hogy hátrányt jelent

– Hátrány az, hogy nem látok. Forrasztani nem tudok, autót vezetni nem tudok. Látóként az emberek egyik pillanatban itt, a másikban ott teremnek. Nálam ez nem így működik, hiszen mindent meg kell előre terveznem és szükségem van valakire, aki elkísér. Rossz, meg fáj, de el kell fogadnom. Amíg az orvostudomány nem fejlődik, ez vár rám.

„Két kezem megvan hozzá, csak szemem nincs”

Misi jelenleg az Esélycentrum vegyes üzemében dolgozik, mellette azonban éjjel-nappal zenél. Megtanulta azt, ami még az egészséges ember számára is kihívást jelentene.

– Az Esélycentrumban fogvájókat pakolunk tégelyekbe, illetve dobozt hajtogatunk neki. A címkét viszont már nem tudjuk felragasztani rá, mert ahhoz látni kellene. Ez kellemetlen, mert megcsinálják helyettem azt, amit egyébként én is megtudnék, hiszen ott van hozzá a két kezem, csak szemem nincs...

Lemezlovas akar lenni

Misi vezetett műsort iskolarádióban, vállalt kisközösségi bulit és hangosítást, a legújabb projektje pedig, hogy lemezlovas lehessen. Van keverőpultja, CD-lejátszója, mikrofonja, fülhallgatója, töménytelen mennyiségű zenéje, és már úton vannak a hangfalai és az erősítője is.

– Nagyon sok mindent meg kellett és meg kell tanulnom ahhoz, hogy Dj lehessek. A kezdet nagyon nehéz volt, sok időt vett el az életemből és csak látó segítségével tudtam csinálni. Mára ez már nem így van. Nekem a zene egyenlő a kikapcsolódással, a megnyugvással, a szórakozással, és persze a pihenéssel.

Példaképei a Sunshine Dj-k

– A zenéket általában az iPhone-om segítségével töltöm le, ezt egyébként egy pályázaton nyertem, vagy a számítógépemen, amin van egy beszélőprogram – képernyőolvasó. Példaképeim a Sunshine FM lemezlovasai, akik már egyben jó barátaim is. Augusztus végén például meghívtak és én indíthattam be a bulit a rádió születésnapján. Ez volt az első nagy durranásom. Sokan kérdezték előtte, hogy nem félek? Mi van, ha valamit rosszul csinálok és több tucat ember ott áll majd a színpad előtt, a síri csendben? Én azonban azt feleltem, hogy nem tartok ettől. El kell tudni engedni a félelmeket, bízni kell abban, hogy képes vagyok rá.

Esküvőkön is zenélne

– Szeretnék a jövőben kisebb házibulikban, szülina­po­kon, vagy esküvőkön zenélni. Érdekel a diszkózás is. Sajnos Nyíregyházán és Debrecenben már biztosan nem tudnának megműteni, pedig ha 50 százalékban visszajöhetne a látásom, akkor tudnék egyedül közlekedni, tömegközlekedési eszközre felszállni, vagy akár még biciklizni is.

„Le kell küzdeni”

– Hogy mit tanácsolnék azoknak, akik nem merik megvalósítani az álmaikat, mert ők is látássérültek? Le kell küzdeni a félelmet. Az, hogy nem látunk, csak egy állapot. Tudom, tele van nagyon sok nehézséggel, de valamit csinálni kell. Otthon ülni a négy fal között, azt nem szabad. Élni kell az életet.

Misitől a beszélgetés végén megtudom, hogy a jövőre nézve már van 8 esküvői felkérése, ahol Dj-ként fog zenélni és úgy tűnik, hogy egy számára nagyon kedves lánnyal is sikerült megismerkednie. A körülötte lévő emberek pedig azt mondják: „õ a legszebb”.

Bruszel Dóra