Bár egy nyelvet beszélünk azokkal is, akik az ország másik végéből érkeznek megyénkbe, mégis bizonyára már mindenkivel előfordult, hogy kikerekedett a vendége szeme, amikor meghallott egy-egy kifejezést a „szabolcsi szótárból”. Most tesztelheti tudását. Ha ezeket ismeri, akkor Ön igazi szabolcsi, vagy legalábbis köztük nőtt fel…
- A szabolcsiak nem ágyon, hanem dikón fekszenek
- A vasárnapi menü náluk nem rántott karaj és főtt burgonya, hanem kirántott hús és főtt kolompér
- Ünnepi alkalmakkor nem likőrt, hanem édes pályinkát isznak
- Disznóvágáskor nem tálat, hanem vájlingot használnak
- A fáról a meggyet nem létráról, hanem lábtóról szedik
- A szabolcsi emberek a kerti szerszámokat nem a fészerben, hanem a pecuban tárolják
- Ha gazos a kertjük, akkor azt mondják, hogy dzsindzsás
- Nem érti a vendége, ha azt mondja neki: levonó? Pedig Szabolcs megyében köztudott, hogy a levonó az a matrica, vinyetta.
- A meccseken nem napraforgó magot esznek, hanem szotyoláznak
- A gyereket a játszótéren nem libikókára, hanem lipityókára ültetik
- A szabolcsi emberek, amikor leülnek a nappaliban nem a kanapén, hanem a sezlonyon pihennek
- Ők nem leoltják, hanem lecsukják a villanyt
- Aki szerintük rendetlen öltözetű, arra azt mondják, hogy pacuha
- Az összefogott hajú lányra, hogy: csurkás
- Végezetül: A szabolcsi ember, ha valakiket hív, akkor azt kérdezi: Jössztök?