Cynthia Ellingsen könyvében a három nő rokonságban áll egymással: anya, lánya, unokája. Az idős nő özvegy, a középkorú nő házas, a fiatal lánynak még nincs férje. (Csak érdekességként: ez éppen így van az én regényemben, az Incognitóban is). A történet első jelenetében a három nő egy esküvőre igyekszik, ahol, a hagyományoknak megfelelően a menyasszony a szertartás után eldobja a virágcsokrát, s a regénybeli csokrot a három nő egyszerre, közösen kapja el. Ez azt sugallja: a történet három esküvőről szól majd. És tényleg, arról szól. Legalábbis az előkészületekről. Mindhárom nő életében vannak szerelmek és riválisok, mindhármuknak tisztázniuk kell saját maguk előtt az érzelmeiket, amiben a három nő segíti egymást. És végül mindhárom nőnek döntenie kell arról, hogy melyik férfi oldalán képzeli el az életét. A könyv vidám, szórakoztató. Nem bánom, hogy elolvastam a regényt, mert szórakoztató könyvet ritkán olvasok.
A könyv könnyed, pihentető olvasmány, aki kikapcsolódásra vágyik, annak bátran ajánlom. Utána pedig, ha szívesen folytatná az olvasást három másik nő történetével (akiknek szintén a férfiakkal való kapcsolat okoz gondot) javaslom, hogy vegye a kezébe második, Incongito című regényemet. Az én könyvem története nem igazán könnyed, a hölgyek ott súlyosabb problémákkal küszködnek, de a regény vége minden nőnek reményt sugall, mondhatni, igazi „happy end”.
Ferenczik Adrienne
“Nem csak pár készüléket akarunk legyártani, hanem olyan tömegtermelésre alkalmas...
Mi is eshetne jobban egy forró nyári délutánon, mint egy nagy pohár jeges limonádé?...
