Guy de Maupassant: Erős, mint a halál

A regénynek már a miliője megfogott: szeretem Franciaországot, imádom Párizst, és szívesen „lesek be” az arisztokrata, nagypolgári elit szalonokba. A művészet sem áll távol tőlem, így annak is örültem, hogy a regény főszereplője egy festőművész, Olivier Bertin ünnepelt művész, a párizsi szépasszonyok portréfestője. A regény kiindulópontja éppen egy ilyen portré elkészítése. A festőművész megpillant egy gyászruhás fiatalasszonyt, Guilleroy grófnét, akinek szeretné megfesteni az arcképét. A portré elkészítése közben, a gyakori találkozások alkalmával festő és modell között érzelmi kapcsolat alakul ki, amely több mint egy évtizeden át tart. Különös látni ezt a kapcsolatot. Már csak azért is, mert az olvasó végig kísérheti, mikor merre „billen a mérleg”, a kapcsolatban éppen mikor melyik fél a ragaszkodóbb. Az is különös, ahogyan az asszony irányítja a kapcsolatot: ragaszkodik a férfihoz, vagyis inkább ahhoz ragaszkodik, hogy a férfi ragaszkodjon hozzá. Ő maga a férje mellett él, de azt elvárja, sőt, tesz is azért, hogy a festő ne szeressen bele más nőbe, és még csak véletlenül se házasodjon meg.

Érdekes látni azt is, ahogyan telik az idő, s a férfi és a nő is - ki-ki a maga módján - megéli az idősödést. A történet központi tárgya, a megfestett portré mindvégig ott lóg a grófnő szalonja falán, a regény során többször is rápillantunk, és láthatjuk, hogy a fiatalkori arckép egyre kevésbé hasonlít a grófnőre, egyre jobban hasonlít viszont az asszony lányára. Ezzel kezdődik a bonyodalom.

A grófnő ugyanis egy nap rádöbben, hogy a festő már nem őt szereti, hanem a lányába szerelmes. Így kerül szembe az öregség a fiatalsággal. Így válnak elfogadhatatlanná, majd elviselhetetlenné az asszony számára a ráncok, és így válik könyörtelenné az idő múlása. Anya és lánya közötti versengés elkerülhetetlen. A grófnő és a festő is szenved. Az olvasó pedig találgat: tényleg szerelem-e, amit a férfi a fiatal lány iránt érez? És tényleg valódi szerelem-e, ami közte és a grófnő között szövődött, vagy csupán ragaszkodás, birtoklás, amelyet fájdalmas elveszíteni. Esetleg csak vonzódás volt egy bájos archoz, amely, az idők múlásával akár „ki is cserélhető”?

     Maupassant Erős, mint a halál című regényét mindenkinek ajánlom, aki kedveli a szerelmi történeteket, szereti megtudni, hogy mi játszódik le egy-egy szereplőben, szívesen belepillant az érzelmeikbe. Én magam nagyon szeretek ilyen könyveket olvasni, sőt, a saját regényeimben is mindig olyan történeteket írok, amelyekben a szereplők mély érzelmeket élnek meg - lehet ez szerelem, gyűlölet, irigység, féltékenység és még gonoszság is -, és mindig törekszem arra, hogy az olvasó számára kiderüljön, hogy egy-egy cselekmény mögött milyen érzelmek, motivációk húzódnak. 

Ferenczik Adrienne