A könyv fülszövege szerint egyes nők vásárlásfüggők, mások elepednek egy finom pezsgőért. Van, akinek elég a kedvenc könyve, mások vadul partiznak. Lucy Lombard, a könyv főszereplője, csak egy valaminek nem tud ellenállni, a csokoládénak - a krémes és édes mennyei örömöknek. Lucy szerint a csoki jó fejfájásra, meggyötört lélekre, összetört szívre, és az élet egyéb apró bosszúságaira. Egy falat töltött vagy fekete csoda, és máris ízesebb a világ. Három hasonlóképpen csokihívő barátnőjével meg is alakítják a Csokoládéimádók Klubját, ahol hetente kibeszélhetik; ha lelépett a pasi, ha nyomul a főnök, ha kiállhatatlan a férj, vagy betoppan a szőke herceg...
A regény tényleg erről szól. A barátnők időről időre összejönnek, és finomabbnál finomabb csokoládékat esznek, miközben kitárgyalják az „élet nagy kérdéseit”. Ha bármelyiküknek megoldhatatlan vagy éppen megoldást igénylő problémája akad, sms-ben értesítik egymást, és sürgős találkát tartanak a csokoládé klubban. A probléma persze minden esetben egy férfi. A partner, aki a nőt megcsalja, a férj, aki számára már nem fontos a testiség, vagy éppen egy másik férj, aki szerencsejátékon elveri a család pénzét. A regényben valóban vannak vicces és kimondottan mókás helyzetek, a csokiimádó nők ugyanis minden eszközt bevetnek, hogy megoldják a problémáikat, párkapcsolataikat vagy házasságaikat. A könyv könnyed, szórakoztató, persze komoly problémákat is felvet, amely tönkretesz egy párkapcsolatot, de azért ezekben nem mélyül el az olvasó.
A csokoládéimádók klubját elsősorban nőknek ajánlom, ez, szerintem tipikusan női könyv. Aki egy kis szórakozásra vágyik, olvassa el. De, vigyázat, olvasás közben elkerülhetetlen, hogy az ember esze a csokoládén járjon!
Ferenczik Adrienne