A tavalyi böjti, hűvös szelektől az augusztusi forróságig, hónapokon át dolgoztak a Jósa András Múzeum régészei, miután a 2021-es kísérleti feltárás két tucat régészeti lelőhelyet mutatott. Cserepek, csontok, csatok, ezüstpénzek kerültek elő, nagyjából 1600 esztendő kincsei és hétköznapjai. A Nagyvárad utcai épületben a mosóba, majd rendszerezés után feliratozott több száz zacskóba került a lelet, ezzel dolgoznak a restaurátorok.
„Márciustól szeptember elejéig tartott ez a projekt, ez több mint 22 hektárnak a lehumuszolását jelentette. Ebből 20 hektár bizonyult régészetileg pozitívnak, tehát találtunk is valamit ezen a területen. Ez már csak 16 lelőhelyet jelent. Ennek során közel 4 ezer régészeti korú objektum került feltárásra ezen a nyomvonal szakaszon. A nyomvonalnak csak a feléről beszélünk. A következő években sor kerül a Porcsalmától a határig tartó szakasz feltárására is. Ez a lelőhely azért is volt különösen érdekes, mert a szatmári részeken megy keresztül az út, lényegében párhuzamos lesz valamilyen formában a ma is használatos, és meglehetősen zsúfolt 49-es főúttal. Olyan területeken is átmegy majd ez a nyomvonal, melyek régészetileg kevésbé ismertek, kevésbé kutatottak. Többek között az egykori Ecsedi-láp területén. Ennek köszönhetően gyakorlatilag egy keresztmetszetet nyertünk ennek a területnek a régészeti lakottságáról, fedettségéről, és számunkra is új információk születtek a feltárások során” – tájékoztatott Jakab Attila, a Jósa András Múzeum régésze.
Nagy számban került elő a szokásos kerámia anyag, illetve állatcsontok, ami akkoriban konyhai hulladék volt, ma régészeti lelet. Adalék ahhoz, hogy kijelentsék, vegán népek voltak, vagy vadásztak, illetve milyen állatokat tenyésztettek. Annak mely részét szerették jobban. A sertést vagy a csirkét kedvelték? Nemcsak császárkori szarmata nyomokkal találkoztak, hanem az Ecsedi-láp területén is kerültek elő olyan eszközök, melyek azt bizonyítják, hogy voltak olyan száraz időszakok, amikor kisebb, emberi életre alkalmas dombok emelkedtek ki a láp területéről. Ezeket aztán ismét elöntötte a víz. A bronzkorban, a Krisztus előtti 800 körül indul a történet, de erősen jelen van a császárkor, a Krisztus utáni 2-3-4. században, illetve a késői avarkor is megjelenik, a 8-9. századból. Minden tárgy a korai népek életmódjára, szokásaira utal. Jelzi, hogy háborús vagy békés időket éltek, gazdag vagy szegény népek lakták az itteni településeket. Mindezt leginkább a temetők feltárása után lehet tetten érni, de meglepő módon temetőkkel nem találkoztak nagy számban. Mindez hitelesíti az eddigi történetírást.
„Leginkább elterjedt, vagy legtöbb lelőhelyen előforduló anyag az a császárkorból származik, Krisztus után a 2-3-4. századig elhúzódó leletanyagról beszélünk. Itt a fémkeresős együttműködésnek köszönhetően számos római ezüst érme került elő, ami a pénzforgalomra ad bizonyosságot. Másrészt segíti a lelőhelyek keltezését, hiszen ezeket a római érméket néha évre pontosan meg lehet határozni. Emellett számos viseleti elem, így pl. ruhakapcsoló fibula került elő” – folytatta Jakab Attila.
Folyamatban a leletanyag dokumentációja, dolgoznak a restaurátorok. Indul a puzzle! Az összegzés után a közönség elé kerülhet kiállítás formájában az ásatások gyűjteménye. A déli ipari park területén szintén folytak megelőző feltárások, Tiszavasváriban a téglagyár területén nagy kiterjedésű régészeti lelőhely van, a folyamatos bővülés, beruházás miatt. Nagy kérdés, hogy a mi életünket ki figyeli majd, és mit talál utánunk, a szelektív hulladékgyűjtés és korszerű feldolgozás után. Persze tudjuk, hogy a 20-21. században nincsenek titkok. Minden pillanata dokumentált. Egy gombnyomással eljut az információ a kíváncsi emberhez. A későbbi századok régészei tömött fogakat, műanyag gombot és cipőtalpat ás majd elő a 21. századi ember után.
Szerző: Matyasovszki Edit
Az általános és középiskolákban egységes, az egyetemeken viszont eltérő időpontokban...
A NYÍRVV Nonprofit Kft. munkatársai felkészülve a téli időjárásra megkezdték...
