Az újabb nyár újabb szerencsés kiskutyát sodort a közutasok útjába, ezúttal a veszprémi mérnökség egy brigádja bukkant az útszéli fűben a kis zsemleszínű, két hónapos tacskóra, Ubira. A kezdetben megszeppent kutyus ma már örömmel veti magát a közutasok ölébe új otthonában, a veszprémi mérnökségen.
A veszprémi mérnökség egyik brigádja munkavégzés közben találta meg a kiskutyát július 4-én, amikor Veszprém és Fejér vármegye határán vízleeresztési munkát végeztek. A munka végeztével mielőtt visszaindultak volna, mivel a környéken mindig sok illegális szemét található, ezért elmentek felmérni és leellenőrizni a terepet, a fűben lapuló kis tacskó legnagyobb szerencséjére. A közutasok egy zsemleszínű mozgolódó foltra lettek figyelmesek. A szakemberek közösen kicsalogatták, igaz nem volt egyszerű, mert nagyon meg volt szeppenve és mivel esett is az eső, ezért át volt ázva-fázva, menedéket keresett. De nem hagyták magára, sikerült megfogni, majd a brigádszállító autóval rögtön elindultak a mérnökség felé, a telephelyen megszárították a kutyust, enni-inni adtak neki és rögtön el is nevezték Ubinak.
A mérnökségen mindig volt kutya, legutóbbi kedvencüket idén februárban vesztették el, így nem lehet véletlen a nagy találkozás. Ubit, ami egyébként az Ubul becézése, már kiépített kennel és gondos gazdik várták, a tacskó cserébe azonnal felforgatta a mérnökség életét. A kollégák első útja minden reggel hozzá vezet, aki imádja a közutas narancssárga munkaruhát, a mérnökségi dolgozók szerint, amikor civilben vannak, akkor olyan, mintha nem is ismerné fel őket. A tacskó előszeretettel ugatja magát minden tükröződő felületen, jókedvű, okos és nyugodt kiskutya, csak néha rosszalkodik, ekkor Uborkának szólítják a közutasok, de persze sokáig nem lehet haragudni rá. Az első orvosi vizsgálatán is túl van, ahol kiderült, hogy makkegészséges és mindössze fél vagy egy napot tölthetett az út szélén, valószínűleg tacskó és talán valamilyen keverék is rejtőzik benne.