A Hernádi pont címû mûsorában leplezetlen õszinteséggel vall eltelt esztendeinek számos örömérõl és keserûségérõl, szerelmeirõl és leányáról, ízelítõt ad a közel négy évtizedes színészi tevékenysége során elõadott, szívéhez különösen közel álló verses, prózai és zenés mûvekbõl...
– Ebbõl sem lesz interjú – gondoltam beszélgetésünk elején csüggedten, amikor próbált eltántorítani szándékomtól. Nem csoda, hiszen miközben Jászai Mari-díjas színésznõnk Kazincbarcikától Balatonföldvárig az ország számos városában fellép április 8-a óta mûsoron lévõ produkciójával, nap mint nap a legkülönfélébb médiumok munkatársai „faggatják”. Én azonban nem hagytam lebeszélni magam. Hogyan is énekli a felejthetetlen dalban búgó hangján: „Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem!” Nagy örömömre engedett az unszolásomnak, amikor arra hivatkoztam: az olvasók rá kíváncsiak.
– Többször csináltam már önálló mûsort, de ez most úgy indult el, hogy Orlai Tibor producer pár éve már próbált rávenni a Belvárosi Színház részére egy újabb összeállítás elkészítésére. Az adta a döntõ lökést, hogy hatvanéves lettem, s számvetést akartam készíteni ezen a fordulóponton. Részben azért lett ez a címe, mert van egy ismert dalom, aAminek egy sorában szerepel: „jöhet egy pont”. Másrészt a pont azt is jelenti, hogy azon a helyen sok mindent lehet kapni. Ez az én „intézményemnek” a pontja, ahol sok mindent lehet belõlem kapni. Olyan mûvek hangzanak el, amiket szeretek, valamikor már elõadtam õket, és amiket nekem írtak. A mûsor egy válogatás eredménye, de nem szeretem megmondani, hogy mik lesznek az elhangzó mûvek, de a Sohase mondd! biztosan benne lesz.
Cikk folytatása: http://www.nyiregyhaza.hu/hernadi-judit-leplezetlen-oszinteseggel-vall-2016-08-03