Az építési munkálatok 1952 októberében kezdődtek a bontott anyagok összegyűjtésével és elszállításával, amiben a diákotthon tanulói segédkeztek. Az alapkövét 1952. december 4-én tették le. Az épület terveit az ÉM Debreceni Tervező Vállalat készítette, a kivitelezésén a 61/2. Építőipari Vállalat műszaki vezetői és munkásai dolgoztak, akiket a Tiszántúlon először alkalmazott, 120 méteres toronydaru segített munkavégzésükben. A kezdeti lendület után a munka már vontatottabban haladt, az épület tervezett átadását több alkalommal is átütemezték.
A szocreál építészet leglátványosabb helyi példája a 120 méter hosszú, háromemeletes épület.
„Főrésze a 120 szobás irodaház. A másik két épület, egyenként 9 család számára ad kétszobás, fürdőszobás lakást és a földszinten az utcai részen két nagy üzlethelyiséget”.
A különböző vállalatok csak 1954 nyarán költöztek be az irodaházba. 1954 októberében végre a megyei lap is beszámolhatott róla:
„Mindenkit büszkeséggel tölt el, ha az irodaházra néz. Ha hosszú idő múlva is, elkészült az irodaház, s az épület alsó részein új és új üzletek nyílnak sorba”.
Elsőként egy játék- és hangszerboltot adtak át. Petőfi nevével az Irodaházban egy kultúrotthont is berendeztek. A zöld színét, amelyről később a köznyelv is elnevezte, 1973-ban kapta, és azt a későbbi felújítások során is megtartották.
A teret keletről lezáró békeház építési munkálatait 1953 nyarán kezdték meg, azt párhuzamosan végezték az irodaház építésével.
„A Takaréképület szomszédságában, a Jókai utcáig és a Dózsa György utcai Béke mozi hátsó faláig benyúló terjedelmes „U” alakú épület városunk belső képének új arcot fog adni”
– adta hírül a helyi lap. Itt is vontatottan haladtak a munkálatok, az épület külső homlokzatának vakolását csak 1955. augusztus 20-ára fejezték be. A lakók a következő év tavaszán költöztek be az összkomfortos lakásokba.
(Szerzõ: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)