Tanárnőm bíztatására kerestem meg a nyíregyházi Erasmus csapatot a Mustárházban. A hét fiatal közül Pablo Passariello volt az egyetlen, aki Olaszországból érkezett. A palermói fiúval hamar barátságot kötöttünk, még ha az elején a „féléves” olasz tudásommal először inkább angolul kommunikáltunk. Könnyen ráálltam az olaszra, hiszen elsődleges célom, hogy elsajátítsam a nyelvet. Rengeteget tanulhattam tőle az elmúlt időszakban.
Valójában ezek nem szokványos „órák” voltak, hogy ülünk a könyv felett és arról diskurálunk. Ezek teljesen kötetlenül zajlottak. A városban sétálva mindig volt téma, amiről tudtunk beszélni. Néha elmentünk bevásárolni, fagyizni, vagy épp beültünk egy kávézóba. Így rengeteg új szót és kifejezést tanultam.
Elmondása szerint nagyon megtetszett neki a város, ami az ő Palermójához képest egy lassabb „üzemmód”. Rómában három évig médiát tanult, így számára fontos volt, hogy ilyesmi programok várják a fogadóvárosban. Nyíregyházán, a Mustár Rádióban talált hasonló feltételekre. Olasz nyelvű műsort szerkeszt és vezet, aminek már én is többször voltam az alanya. Sok új emberrel találkozott, akikkel barátságot kötött. Bár a magyar emberek többsége nem beszél angolul, ettől függetlenül sok helyre eljutott. Fővárosunk, Budapest annyira kedves lett számára, hogy a jövőben itt szeretne munkát vállalni és letelepedni. Úgy véli, Magyarország választotta őt, nem fordítva. Kedveli a különbségeket a két ország között. Az ételek, a mentalitás, az emberek… Az olaszok sokkal temperamentumosabbak, „erősebbek”. Szerinte mi magyarok túl egyszerűek vagyunk, leginkább az öltözködésünket firtatta.
Lassan letelik az Erasmusos megbízatása, de azért a kapcsolatot tartani fogjuk. Kíváncsian várom a következő csapatot, mivel tudomásom szerint több olasz diák is fog érkezni. Szeretném őket minél hamarabb megismerni, hogy olasz tudásomat tovább fejlesszem. Másoknak is szívből ajánlom ezt a nyelvtanulási lehetőséget, hiszen tapasztaltam, hogy azóta bátrabban beszélem a nyelvet.
Vinnai Mirtill 10. B