Több héten keresztül lehetett küldeni a verseket és prózai műveket, amelyeket irodalomtanárokból álló zsűri értékelt. A pályaművek a zárórendezvény előtti napokban felkerültek iskolánk facebook-oldalára, és a legtöbb lájk-ot begyűjtő szöveg közönségdíjban részesült.
Ebben a tanévben én is betekintést nyerhettem ebbe a programba, mivel az osztályfőnökünk a főszervezője már évek óta. A mi feladatunk volt a zárórendezvény előkészítése. A fiúk berendezték a kollégium társalgóját, a lányok finomabbnál finomabb teákat készítettek és a terítésben segédkeztek. Délután fél három környékén elkezdődött a gála, amely vetélkedő is volt egyben, és az „álom” motívum állt a középpontban. Három különböző feladatot kellett megoldani a csapatokat alkotó diákoknak. Egy himnuszt kellett írni Morpheushoz, egy görög álomistenhez, furcsa képekhez kellett álomfejtést megfogalmazni, illetve egy számunkra ismeretlen dalszöveget (Edda: Álom) kellett folytatni a saját fantáziánk szerint.
Végül, de nem utolsó sorban az eredményhirdetés következett. Először felolvasták a pályázat helyezettjeit, majd a helyi feladatokban jól teljesítő csapatok finom bonbonokat vehettek át a zsűritől.
A pályázat díjazottjai és műveik:
Mindenki nagyon jól érezte magát. Reméljük, hogy a következő tanévben is rendezhetünk még ilyen programot.
Berka Erika
Néhány pályamű:
Egy elveszett barát
Nap, mint nap járom az erdőt, de mindhiába. Kit keresek, nem találom már több mint százötven éve. Bárhová elmehetett. Vajon gondol-e vagy emlékszik-e még rám? De most inkább nem ezzel foglalkozom, hanem azzal, hogy megtaláljam őt.
– Na, most már csak tudjam merre is induljak el.
Körbenézek, összeszedem a felszerelésem és a régi kardom, majd elindulok az egyik ösvényen.
Amióta megtámadtak, azóta mindig körültekintően járom utamat, és már felkészülten várom a támadó koboldot vagy a kisebb csapatot. Ahogy haladok, egyszer csak a távolból favágás hangjaira figyelek fel. Annyit tudok, hová akarok menni, viszont azt nem, hogy melyik ösvény vezet oda. Elindulok a hang irányába, hogy útbaigazítást kérjek. Miután meglátom, megszólítom a favágót.
– Jó napot kívánok! Kérhetnék öntől segítséget?
– Jó napot önnek is! Miben segíthetek?
– Egy barlangot keresek a közelben, aminek a bejáratánál egy régen átváltoztatott troll található, akit legyőztek. Nem tudná megmondani véletlenül, hogy melyik ösvény vezet oda? Régen jártam itt.
– Sajnálom, de nem tudok segíteni – válaszolja a favágó.
Hirtelen egy sárkány jelenik meg az égen. Elkerekedett szemmel figyelem a gyorsan közeledő élőlényt. Pánikszerűen rohanni kezdek, mert azt hiszem, hogy én vagyok a célpontja, de végül kiderül, hogy a favágó volt a kiszemelt zsákmánya. Ám mielőtt rárontana, a férfi egy csuklyás alakká változik át.
– Te vagy az egyetlen élőlény, aki tudja, ki is vagyok valójában. Ezt bóknak is veheted. Még látjuk egymást – szól a varázsló viccelődve, és egy csettintés kíséretével köddé válik.
Ketten maradunk a bestiával. A még nyugtalan élőlény körbe-körbe repked a levegőben, majd leszáll a földre, mintha fáradt lenne. Én az alkalmon kapva rejtőznék el a sűrű növényzetbe, de rálépek egy faágra, ami hangosan kettétörik. Erre a hangra viszont felfigyel, de nem törődik velem, hanem az eltűnt varázslót keresgéli a környéken. Fura érzés támad bennem, mintha valamikor régen láttam volna valahol.
– Te lennél az? – kérdezem.
Újra felém fordul a sárkány, és furcsán csillogó szemmel néz rám…
Jelige: Caitlyn
Szerelem
Szerelmes lettem valakibe, aki talán érzi, hogy mit érzek iránta, és egyszer megtudja, hogy ki is szereti szívből igazán. Aki téged igazán szeret, az én vagyok. Életem végéig várok rád, ha kell, de nagyon bízom benne, hogy ő is ugyanúgy szeret engem, ahogy én őt. Tiszta, teljes szívből lehet csak egymást szeretni, ha valakik így szeretik egymást, boldog az élet minden egyes napján egymás mellett, még ha nagy is a távolság, akkor is. De még boldogabbak lennének, ha minden nap együtt lehetnének, és átölelnék egymást, és odabújnának egymáshoz, és egymás szemébe mondanák, hogy az életem része vagy a halálom napjáig, vagyis mindörökké. Szeretem az élet minden egyes napján, amíg csak szeretni lehet valakit.
Jelige: Trixi
Egyszer volt…
Egyszer volt, hol nem volt,
Így kezdődik minden mese…
Szép dolgok, jó dolgok,
És kész egy tökéletes mese.
Én látom azt, amit egyes ember nem…
Keserű, rohadó, bűnös világ…
Ez a világ… A Romlott társadalom.
Puska helyett szavakkal tüzelnek már rátok.
Átok! Átok e világ!
Hallottam én azt már, hogy szívem lassan megállt…
De várj! Látok még egy kis reménysugárt!
Nem adhatom fel, mert a boldogság még megtalál!?
Engedd el!
Engedd el a múltad kezét, még gyengén tart.
A valóság nem mese,
Ébredj fel! bábu vagy!
Báb, akit drótokon lógatnak,
Hiába mondod nekem: van még szabad akarat.
Gondolkozz el, mely határon belül veted ágyad…
Gondolkozz, hogy mennyit küzdesz.
És kergeted elérhetetlen vágyad.
Álom? Mit kitűztél célodul?
De mégis legbelül érzed, lelkedben heves vihar dúl.
Hullámokon vergődik léket kapott hajód,
Megfoltozod, de hiába, és ráébredsz, nincs idő imára…
Ezek a szavak, mit paírra vetek
Tükrözzék azt, amit legbelül érzek.
Elvesztem?! Meglehet…
De hogy feladjam? Olyat sose teszek.
Én már rájöttem!
Az élet egy hatalmas küzdelem!
Nem holmi színes mese!
De nem adom fel! Harcolnom kell!
És utolsó lélegzetemmel elsurrogom,
hogy még mindig remélek…
Jelige: LoneWolf
Viharra várva
Van úgy, hogy nem látjuk,
Vagy csak túl későn cselekszünk.
Észre se vesszük, hogy
Már réges régen elvesztünk.
Kívülről talán nem látszik,
De mélyen belül félünk.
Hiába is tagadjuk le,
Rettegésben élünk.
Meddig lesz még szélcsend,
Mikor jön a háború?
Mikor kel majd ezrével
A halálszínű koszorú?
A rettegő ítélet
Mikor jön el végleg?
Mikor gyermekeket terroristák
Rabigába tépnek.
A tudat, mikor érzed,
Hogy tönkretettél egy világot…
Mintha megvernél egy gyermeket,
Majd megkérdenéd, ki bántott?
Már géppuskák ropognak,
Még most menekülj innen,
Mert tollammal nem festek
Egy eltúlozott szót sem.
Érezni lehet már
Meggyengült a világ.
Béke nincs, csak szélcsend,
Hát mormoljatok imát!
Jelige: Kisoroszlán
Ausztrália
Sivatag… a vörös pusztát
Itt-ott ördögszekér töri meg,
A távolban kenguru legel,
Az eukaliptuszfákon koala delel.
Hirtelen a nagy csendet
Szél zaja váltja fel,
Feleszmélek. Szemlélem a tájat,
Mily’ titokzatos földrész ez: Ausztrália.
Hol az idő oly kellemes,
Északon meleg, délen enyhe.
Minden álmot felülmúl
A kontinens számos csodás helye.
Ausztrália nagy területe
Végtelen sok titkot rejt;
„Kik élnek itt, s hogyan?” –tanakodtam,
Miközben a tájat vizsgáltam.
Ezüst akácia, s eukaliptusz erdő
Nyújt árnyékot fejed felé, ha nagy a hő.
A városokban pezseg az élet,
Vidáman telik minden perced!
Ausztrália, te déli vizek országa
Gyarmat voltál egykor, most a magad ura vagy.
S bár fejed sokszor hajtottad igába,
Bensődben mégis mindmáig szabad vagy! ...
S mikor majd meghalok,
Remélem büszkén mondhatom, hogy
„Láttam benned sok szépet, jót,
Olyat, melyet talán még senki sem látott.”
S boldogan fogok visszaemlékezni
Minden veled töltött pillanatra.
Déli óceánok egyetlen szabad Ura:
AUSZTRÁLA.
Jelige: AUS
Nyíregyházán idén került megrendezésre az Első Városi Verébavató, ehhez mérten...
Nyelvi Karácsony a Vasváriban
