Természetesen elfogadtuk a kihívást, mindenki lelkesen várta az előkészületeket. Osztályfőnökünk, Szabóné Révész Judit már hetetekkel ezelőtt összeállította a műsort, kiosztotta szerepeket és a szövegeket. Ezek megtanulására elegendő időt kaptunk. A nevezetes dátum előtt egy hónappal elkezdtük a műsorra való felkészülést. Ez a feladat felpezsdítette az osztály életét, izgulva vártuk az előadás időpontját. A próbák nagyon jó hangulatban teltek, azonban tudtuk, hogy az előadás napján komolynak kell lennünk. Teltek a hetek, hónapok és a főpróba már a nyakunkon volt. Itt még voltak kisebb nagyobb bizonytalanságok, de bíztunk abban, hogy jól fog sikerülni. Elérkezett a várva várt nap, feszengve léptünk be az iskola ajtaján. Mindenki ünnepi öltözékben, kokárdával a mellkasán várta az osztályunk produkcióját. A szívünk a torkunkban dobogott, párt perc volt hátra a kezdésig. A megszokottól eltérő módon a Himnusz nem a hangszórókon szólalt meg, hanem hegedű kíséretében osztálytársunk előadásában. A hegedű hangja felbuzdította a tömeget és mindenki teljes szívből kezdte énekelni Magyarország Himnuszát.
A fellépésünk nagyon jól sikeredett, ezt abból feltétételezzük, hogy az első sorban ülő pedagógusok közül néhányan meg is könnyezték. Mindez nem jöhetett volna létre egy ilyen céltudatos osztályfőnök, illetve a pedagógusok megértése nélkül. Osztályfőnökünk büszkén fogadta a gratulációkat.
Az ünnepség után közösen megkoszorúztuk iskolánk névadójának szobrát.
Csépke Beáta és Filep Fanni 10. A osztályos tanulók