Brátán Dalma - Búcsúbeszéd

Tisztelt Tanáraink, Vendégeink! Drága Szüleink, Nagyszüleink, Rokonaink, Barátaink! Kedves Diáktársaim!

Megcsináltuk. Elértünk életünk egyik legfontosabb mérföldkövéhez, a középiskolai ballagáshoz. Mikor elkezdtük a gimnáziumot, különböző gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Izgatottan vártam mikor fogunk mi szerenádozni menni tanárainkhoz, elkápráztatni őket az ablaktörő hangunkkal – tisztelet a kivételnek – és hogy a szalagavató táncra gyakorló próbáinkon hányszor fogunk egymás lábára lépni, mielőtt tökéletesen menne minden lépés.

Azonban az élet is olyan, mint a táncpróbák. Minden kis lépésekben halad, minden egyes mozdulattal közelebb kerülsz a célhoz. Míg végül összeáll az előadás. Viszont van egy általános igazság, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie, akár akarjuk, akár nem. Egyszer mindennek vége lesz. Akármennyire is vártam ezt a napot, sosem kedveltem, ha valami véget ért. A nyár utolsó napja, egy táncpróba - bármilyen fárasztó is - egy sorozat utolsó része, vagy a búcsú szeretett iskolánktól. De a befejezés elkerülhetetlen. A levelek lehullanak, véget ér az előadás, végig nézzük az utolsó évadot, elbúcsúzunk. Számunkra ez is egy ilyen nap.

 Ma búcsút intünk mindennek, ami ismerős volt, az emlékeknek, amiket az épület falai között éltünk át. Az Aranyheteknek, az uszodának, a 12 órás kosárlabdajátékoknak, vagy éppen a röplabdameccseknek és az iskolazenekar koncertjeinek. Nem is beszélve az osztálykirándulásokon átélt rengeteg élményről, vicces történetekről vagy az egy-egy ilyen közös programon született szállóigékről, amiket csak mi ismerünk.

Mindennek, ami kényelmes és egyszerű volt, még akkor is, ha néha a legnehezebbnek tűnt. Tovább lépünk. De attól, hogy elmegyünk - és ez fáj - lesznek emberek, és emlékek, akik és amik részesei maradnak az életünknek akármi is történjen, a kapocs megmarad. Ők a mi biztos talajunk, a sarkcsillagaink, és az apró tiszta hangok a szívünkben, amelyek velünk lesznek, örökre.

Boldogan fogunk emlékezni és büszkék leszünk rá, hogy Aranyos diákok voltunk. Iskolánk volt második otthonunk. Itt tanultuk meg, hogy szükségünk van a boldoguláshoz és a boldogsághoz is egymásra. Ezért is olyan nehéz elválni. Évfolyamunk jól teljesített, hisz számos tanulmányi és sportversenyen kiemelkedő eredményeket értünk el. Most az érettségin, aztán az életben kell igazán jól teljesítenünk.

Egy korszak most lezárul, de bízom benne, hogy az itt kötött barátságok megmaradnak és visszajárunk majd arra a helyre, ahol felnőttünk és aminek annyi mindent köszönhetünk.

Sokan azt gondolják, hogy csak a jelentős pillanatokra kell emlékeznünk, pedig a kis lépések, amik odáig elvezettek minket, ugyanolyan jelentősek. Visszatekintve észrevesszük, hogy nem csak a jó dolgok, hanem a rosszak is meghatározzák, hogy kik vagyunk és hogy kik leszünk. És nem csak a dolgok, az emberek is. Idővel rájövünk, hogy néhány dorgálás tanárainktól, vagy néhány észhez térítő egyes, vagy épp egy-egy jó tanács, egy jó beszélgetés, a mi javunkat szolgálta, és segített olyan emberré válnunk, akik megállják a helyüket a nagybetűs életben.

Azt mondják, életünket a döntéseink határozzák meg. De nem a döntéseink különböztetnek meg minket, hanem hogy mennyire tartunk ki mellettük. Nem tévesztjük szem elől céljainkat, küzdünk értük. Mert az élet nagy lehetőségeinek van lejárati ideje. És mi döntjük el élünk-e velük, igen, most rajtunk a sor hogy megírjuk saját történetünket.

Előttünk a jelen és a jövő. A holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba. Nem szabad hátrafelé nézni, hiszen az élet soha nem néz hátra, csak halad előre. Nem igaz, hogy a múltunk határoz meg minket. Hanem az, akik még a jövőben lehetünk, és mindenekelőtt az, hogy az adott pillanatban, a jelenben kik vagyunk.

Ezekkel a gondolatokkal szerettem volna búcsúzni a ballagó osztályok nevében az iskolától, köszönetet mondani a rengeteg támogatásért és szeretetért valamint tudásért, amit a 4, 8 vagy épp 12 év alatt az iskola falai között kaptunk, tanárainktól illetve szüleinktől egyaránt.

Végezetül egy motiváló idézettel szeretném zárni beszédemet Goethétől.

„Ne csüggedj, hisz ifjú vagy,

S minden elérhető,

Ha van benned bátorság,

Remény, s szeretni erő.”

Goethe

Kívánok diáktársaimnak sikeres érettségit, megvalósult álmokat, célokat és kitartást!