Elő sem jöttek a barna medvék

Február 2.- Gyertyaszentelő Boldogasszony napja- , mely naphoz számos népi hiedelem kötődik. 
A népi hagyomány szerint, a téli álmot alvó medvék ezen a napon hagyják el először barlangjukat. Úgy tartják, ha ilyenkor szép idő van, és a medve meglátja az árnyékát, visszatér a barlangjába, mert a tél még sokáig elhúzódik. Ha viszont az idő borús, és a mackó nem látja az árnyékát, akkor kint marad. Ilyenkor arra számíthatunk, hogy hamarosan beköszönt a tavasz.

A téli álom az emlősfajoknál szükségszerű alkalmazkodás az évszakváltás okozta táplálékhiány miatt; a szűkös, élelemben szegény időszak átvészelésére az állatok a táplálék gazdag időszakban, komoly zsírtartalékot halmoznak föl, majd testük működését "energiatakarékos üzemmódra" állítják. (Pl: A medvék a téli álom alatt testsúlyuk akár 40%-át is elveszíthetik.)

A medvék téli álma némiképp eltér a többi emlősfajétól: a különféle rágcsálókkal - pelékkel, ürgékkel, sünökkel - és a denevérekkel ellentétben, amelyek a normális 37-39 Celsius-fokos testhőmérsékletről 1-9 Celsius-fokra váltanak, a medvék álma nem jár hibernálódással. Testük nem hűl le drasztikusan, szívverésük, lélegzetvételük azonban nagy mértékben lelassul, miközben szinte minden testi tevékenységük zavartalanul működik tovább. Egyetlen életfunkciójuk szünetel: a táplálkozás.

Állatparkunk medvéi a tartós havazás előtt decemberben kezdték meg téli álmukat a saját maguk ásta 3m széles 1 m magas üregben, s a néphagyománynak fittyet hányva ma sem bújtak elő barlangjukból, így idén a jóslásuk is elmarad.