Folyóiratot alapítottak a krúdysok

Napraforgó, 2018. tavasz

avagy: folyóiratot alapítunk!

A Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium 12. évfolyamos magyar fakultációs csoportja új irodalmi folyóiratot indít (Krúdy Gyula azonos című regénye előtt tisztelegve) Napraforgó címmel. A lapot hét érettségiző diák szerkeszti és írja (Fehér Anna, Hegyes Boglárka, Mihályi Zsófia, Nagy Erik, Radvánszki Ronett, Tóth Orsolya Sára, Tóth Ákos). Segítőjük Gerliczki András tanár úr. Az első – tavaszi – szám főleg verseket tartalmaz, olvashatunk szürreális-pszichoanalitikus állatmesét, nemzedéki-közérzet kisesszét, s három írás is foglalkozik a Móricz Zsigmond Színház idei évadának egyik legerőteljesebb produkciójával: tanulmányt olvashatunk a Leenane szépe darabról, interjú készült Pregitzer Fruzsina és Martinkovics Máté színművészekkel.

Idézet a szerkesztők kiáltványából:

„Irodalom! Barátok!

Miért?

Mi élni akarunk! Egy olyan világban, ahol az irodalom és a művészet szerves részét képezi a mindennapoknak.

Rólunk?

Hét érettségi előtt álló diák. Hét dzsentri. Hét fiatal, aki a realitásérzékét a kerítésen kívül hagyta. A középszerűség kerítésén. (Az alliteráci JÓ!) Hét érintett, kiknek szívügye sokkal inkább a születés és az újítás a rombolással szemben. Heten, mint a gonoszok. És a MESTER, aki nap mint nap azon fáradozik, hogy az ifjú padawanok eredetiségét és lelkességét megőrizze és kivirágoztassa.”

Ennek a folyóiratnak volt a bemutatkozó „szerkesztőségi ülése” 2018. április 20-án 16.00-tól a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárban. Jóleső érzés volt ennyi lelkes, érdeklődő diákot és tanárt látni! Ha elhangzik az iskolánk neve, legtöbb esetben a következő asszociációk jelennek meg: matek, fizika, biosz, kémia, orvosi, műszaki; okos gyerekek – szigorú követelményrendszer… És még sorolhatnám! Igen, mindez igaz, de azt is el kell mondani, hogy érzékeny gimisek, „emberpalánták” tanulnak nálunk, akik keresik a helyüket a világban. Igen, érzékenyek – mint a kamaszok általában – a körülöttük zajló világ minden rezdülésére! S ezt mutatta meg nekünk ez a maréknyi kis csoport: hogyan találhatjuk meg a helyünket, önmagunkat abban a világban, amely szinte másról sem szól, csak az elvárásokról, hogyan őrizhetjük meg szuverenitásunkat. Őszinte tenni akarásukat remekül koordinálta Gerliczki András tanár úr, a „Mester”, aki a maga nyugalmával, odafigyelésével nem csak a folyóirat tartalmával foglalkozott, hanem a szerkesztők/írók „lelki atyjává” is vált – segített nekik megnyitni önmagukat a világ és egymás felé.

Pál Andrea