Könyveket ír, olvas és ajánl is

Rengeteget olvasol és regényeket írsz. Honnan a könyvek szeretete?

A könyvek szeretete gyermekkoromból származik. Nem is lehetne másképp, hiszen debreceni szülőházamban, ahol kisgyermekkoromat töltöttem, a szobák között volt egy könyvtárszoba. Egy nagy, belvárosi, hatalmas belmagasságú házban éltünk, ahol falakat borított be a könyvespolc, és még egy régi, antik szekrényt is roskadásig megtöltöttek a könyvek. Kisgyermekként szerettem ott nézelődni, csodáltam a sok-sok könyvet, és alig vártam, hogy felnőttként majd elolvashassam azokat.

Ezek szerint már gyermekkorodban sokat olvastál?

Igen. Állandóan könyv volt a kezemben. Olvastam nappal, éjjel zseblámpával a paplan alatt, és, ha utaztunk, még az autó hátsó ülésén is. Hiába mondták a szüleim, hogy ne nézzek lefelé, mert rosszul leszek, mindig azt válaszoltam, ha nem olvasok, út közben unatkozom, úgyhogy olvastam, és persze, ahogy mondták, rosszul is lettem. A családi ünnepekre is mindig vittem magammal könyvet, ezt a rokonok máig emlegetik.

Hogyan kezdtél el írni?

Ez is még gyermekkoromban történt. Emlékszem, kilenc éves voltam, éppen egy regény végére értem, becsuktam a könyvet, és azt mondtam: ilyet én is szeretnék írni. És fogok is. Lemásztam az emeletes ágyról, elővettem egy füzetet, visszamásztam az ágyra, és elkezdtem írni. Egy iskolai történet volt, aminek soha nem értem a végére, mert közben Karl May regényeit kezdtem olvasni, és azok hatására egy másik, indiános regénybe kezdtem, amit persze szintén nem fejeztem be. Ötödik osztályban viszont már megszületett az első kisregényem, amit az osztálytársaim el is olvastak. S mivel tetszett nekik, évente írtam egy újabb kisregényt, ezeket szintén kézről kézre adták. A gimnáziumi évek alatt is folyton írtam, akár órán, a pad alatt is. Sok-sok iskolai csíkos füzetet írtam tele iskolai történetekkel, amelyek elsősorban barátságokról, szerelmekről szóltak. Az osztálytársaim szívesen olvasták, én pedig örömmel írtam. Különös volt egyszer úgy beállítani az érettségi találkozóra, hogy most már nyomtatásban megjelent regényeim is vannak. De az osztálytársaim és tanáraim cseppet sem csodálkoztak, mindenki úgy emlékezett rám, hogy állandóan írtam, és milyen jó kis történeteim voltak.

Hogyan lett egy megírt történetből egyszer csak nyomtatott regény?

Azt mondhatom, csak sok év múlva lett. A főiskola majd az egyetemi éveim alatt nagyon elfoglalt voltam, még arra sem volt időm, hogy akár csak novellákat is papírra vessek. Azt viszont biztosan tudtam, hogy az írással szeretnék foglalkozni. Már akkoriban nagyon érdekelt a minket körülvevő világ, az érdekes emberek és a problémák, úgyhogy eldöntöttem: újságíró leszek. Még egyetemistaként kerültem a Debrecen TV-hez, de a televíziózás mellett újságoknak is írtam cikkeket. Aztán a Nyíregyházi Televízióhoz kerültem a Híradó felelős szerkesztőjeként, s a mindennapok azt mutatták, hogy a híradózás teljes embert kíván. Akkor pár évre „letettem a tollat”. Éppen tíz év múlva kezdtem újra az íráshoz, mert megfogalmaztam magamban: ha író szeretnék lenni, nincs mese, írni kell. És belevágtam. Három kiadót hívtam fel a kész regényemmel, a harmadiknál azt mondták, ha elküldöm a kéziratot, elolvassák. Elolvasták, és kiadták a Napfényes Riviérát. Majd utána még két újabb regényt, az Incognito és a Hepi Börszdéj című könyvemet is.

Mennyiben más a regényírás, mint a televíziós munka vagy egy újságcikk megírása?

A regényírás teljesen más. Mikrofonnal a kezemben egy-egy riportban és az újságcikkek írásakor a valóságot mutatom meg, egy regény megírásakor pedig csupán támpont a valóság, ott a fantáziámat használom. Íróként is a valóság érdekel, regényeim a mai Magyarországon játszódnak, s az emberek problémáit szövöm bele a történetekbe. Mindhárom regényem szereplői hús-vér emberek, akik átélik a szerelmet, az azzal kapcsolatos szépséget és gyötrelmeket, munkahelyi problémákkal küszködnek, nehezen boldogulnak a párkapcsolatban, házasságban, családban felmerülő gondokkal, és gyakran kerülnek olyan helyzetbe, amikor a sorsuk felől dönteniük kell. Nehéz döntések ezek, olyanok, amelyeket életük során valószínűleg sokan átéltek. Szóval valóságosak. Mindezt persze érdekes, fordulatos történetekbe szövöm bele, hogy az olvasó, miközben szembesül a mások vagy akár a maga problémáival is, szórakozhasson. S ha úgy dönt, az olvasottakon akár el is gondolkodhat. Sokan meg is teszik.

A televíziós munkád és a regényírás mellett nagyon sokat olvasol. Hogyan jut időd mindenre?

Azt mondhatom, hogy nem könnyen. De az olvasás jelenti számomra a szórakozást, kikapcsol és feltölt, úgyhogy szánok rá időt.

Tavaly teljesítetted 2015. Nagy Könyves Kihívását, ami azt jelenti, hogy egy év alatt 50 könyvet elolvastál, sőt, 52-t, mert a kihívás egyik tétele egy trilógia volt. Ez rengeteg könyv, és rengeteg idő…

Ha belegondolunk, tényleg sok idő elolvasni 50 könyvet. De, ha igazán belegondolunk, valójában mégsem az. Szerintem, ha valaki csupán esténként egy-két órát olvas, akkor egy hét alatt elolvas egy regényt. És, valljuk be, gyakran egy-két óra a „semmire” is elmegy. Nyomogatjuk a TV távirányítóját, váltogatjuk a csatornákat, valójában egyik műsort sem nézzük, csak tévézünk, vagy éppen a neten lógunk, és azzal töltjük az időt, hogy nézegetjük, ki mit töltött fel a facebookra. Ha valaki szeret olvasni, az idejét nem ezekre, hanem a könyvekre szánja. Úgyhogy, azt mondom, könnyen összejön az a napi egy-két óra, amit olvasásra fordíthatunk. Én nagyon szeretek olvasni, úgyhogy erre szánom az időmet. És az írás után az olvasás pihentet.

Milyen könyveket szeretsz olvasni?

Leginkább a regényeket szeretem. Azokat a történeteket, amelyek valós környezetben hús-vér emberekről szólnak, problémákat vetnek fel, érzelmeket közvetítenek, érdekesek és fordulatosak. Szeretem, ha egy könyv egyben szórakoztat és el is gondolkodtat. Tavaly a Nagy Könyves Kihívás teljesítésekor minden könyvnek meg kellett felelnie egy-egy feltételnek, úgyhogy nagyon sokféle könyvet olvastam. Örültem neki, mert így sok olyan olvasmány is a kezembe került, amit, ha nincs a kihívás, valószínűleg meg sem ismertem volna.

A weboldal olvasóinak ezek közül ajánlasz majd olvasnivalót?

Igen. A kihívás teljesítése közben blogot vezettem, ahol minden könyvről leírtam a véleményemet, és azt, hogy kiknek és miért ajánlom. Ezek közül a kötetek közül válogatok majd. De már ebben az évben is elolvastam 25 könyvet, úgyhogy tudok mit ajánlani azoknak, akik szeretnek olvasni.