Visszatérés az első szeretethez – Házasság hete a Szent Imre Kápolnában

Nagy Csaba atya, a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium iskolalelkésze, munkatársaival és gimnazista diákjaival együtt egy háromestés rendezvénysorozattal ajándékozta meg az érdeklődő házaspárokat és házasságra készülő fiatalokat 2020. február 11. és 13. között.

Kedden este előadást tartott A házasság karizmája címmel, majd közös játékra és beszélgetésre hívta a házaspárokat, akik elmondásuk szerint első találkozásaik izgalmát újraélve lelkesen tevékenykedtek együtt: színes krepp papírból megformázták házasságuk szimbólumát és beszéltek is róla, majd Horváth István erdélyi költő Tornyot raktam című verse ihletésére újságpapírból tornyot építettek. Az unokájának mesélő nagyapó miatt összedőlt a kis unoka tornya, amitől ő rettentően elszomorodott. Viszont folytatódik a vers:

„Mint Apóé: építéssel telik el az egész élet,

De hogy a tornyod betetőzd, azt te soha el nem éred.

Nem, mert bár az égig érjen: vágyaink még feljebb hágnak,

s tetőtlen tornyokról hullunk ölébe a zord halálnak.

Látod, a csuszák megvannak: újra lehet megint rakni.

Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!"

— A tűzön egy nyers faág sírt. Az eszterhán jégcsap lógott.

Apó mesélt, én hallgattam, s újra felraktam a tornyot."

Megható volt látni az ötven házaspár örömét, akik ragyogó tekintettel, mosolyogva jöttek ki a kápolnából az első napi program végén. Látszott, hogy valami nagyon értékesben volt részük.

Szerdán este zenés programra hívta Csaba atya az érdeklődőket. Nyíregyházi egyetemi lelkészként felkérte a csoportjába járó népzene tanszakos fiatalokat egy bemutatkozásra, akik citerakísérettel gyönyörű szerelmes népdalokat énekeltek. Műsoruk után pedig Kazár Ticiána művésznő és a Tamás Kombó együttes adtak koncertet, melyet a házaspárok közül többen egymás kezét fogva hallgattak. Újraélték első szerelmüket és a legszebb közös pillanatokat – a gyönyörű zene mellett igazi meghitt, romantikus estét tölthettek együtt, az Úr Jézus jelenlétében.

Csütörtök estére különleges díszbe öltöztették Csaba atya segítői a kápolnát: száz darab üvegből készült, csipkével bevont és piros szalaggal átkötött mécses meghitt fénye fogadta az érkező házaspárokat. Szentségimádás közben és a házaspárok megáldásakor a gimnázisták kórusa és zenekara szívből jövő zenei szolgálattal segítette a meghitt, közös imádságot.

Így számolnak be élményeikről a résztvevő házaspárok:

„Lelkesen és izgatottan készültünk az estékre. Kíváncsiak voltunk milyen lesz. Kiszakított minket a hétköznapok rutinjából. Feltöltődést jelentett és lehetőséget, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Minőségi időt tölthettünk egymással nyugodtan, gyerekek nélkül."

„Az összetartozást, a békét és az odafigyelést jelentette nekünk."

„Számunkra nagyon sokat jelentett, hogy újraélhettük a 19 évvel ez előtti találkozásunkat!"

„Szentség a házasság."

„Egyszeri és megismételhetetlen a társam... A Jóisten által találtunk egymásra és hálával tartozunk mindenért neki."

„A házastársi kapcsolatunk ápolása fontos alap mind magunk mind a családunk szempontjából. Ha időt szánunk egymásra, újra felszínre kerülnek azok az érzések, amiket a kapcsolatunk elején megéltünk. Ez felfrissíti a lelkünket, és új lendületet ad a közeledéshez."

„A kezdeti szerelmet őrizni kell, mindig vissza kell térni. Ne hagyjuk a hétköznapok sodrásának, hogy elveszítsük egymást. Mindig csempésszünk egy kis búzát észrevétlenül a másik zsákjába, nem mérlegelve, hogy kinek van szüksége rá."

„Nem adhatod fel, együtt kell dolgozni a kapcsolatért! Tornyot építeni csak együtt lehet, és ha ledől, újra lehet építeni."

„A mi kapcsolatunk Istennel együtt lehet csak egész és tökéletes!"

A három este legemlékezetesebb pillanata számunkra ez volt:

„Csaba atya elmélkedése, az általa elmondott vers elgondolkodtató valódisága."

 „Mindhárom este emlékezetes. Fokozatosan nyíltunk meg Isten és egymás előtt. A végén a szentségimádás egy csoda volt. Megkoronázta a három napot."

„A Szentségimádás formája és gondolatai, valamint a házaspárok megáldása, ilyen meghitt körülmények között, nagyon mélyen eljutott a szívünkbe."

„Az áldás, mert újra egymás kezét fogva mehettünk az oltár elé!"

A házaspárok üzenete a segítőknek:

„Nagyon köszönjük a gyerekfelügyeletben részt vevők munkáját, másképp nem tudnánk ilyenre közösen elmenni. A gyermekeink pénteken azt kérdezték, hogy ma este nem lesz ilyen, de kár. Ők is nagyon jól érezték magukat. Nekik is nagyon fontos már ilyen korban a közösségi élmény erősítése. A díszítésért és a zenei élményért külön köszönet, ettől igazán különleges és emlékezetes volt. Szuper csapat volt!"

„Nem lehet szavakba önteni, amit érzünk. Lehetővé tenni, hogy egy házaspár három egymás utáni estét együtt töltsön óriási munka és áldozatvállalás! Hálásan köszönjük, amit értünk tettek!"

Legyen-e folytatás?

„Bármennyire megerőltetőnek tűnik egy családnak a hétköznapokban ilyen programra időt szakítani, mégis érdemes, mert sokkal gazdagabbak leszünk. Ezt az időt úgysem arra használjuk, hogy erősítsük kapcsolatunkat, hanem a hétköznapok bedarálnak. Mi is fáradtan érkeztünk, nekünk is extra áldozatvállalásnak tűnt, de végül olyan szívvel tértünk haza, amit kár lett volna kihagyni. Érdemes az embernek olykor megerőltetni magát, még akkor is ha előre nem látszik az eredmény."

A gyermekfelügyeletben és az előkészületekben segítő gimnazisták valamennyien arról számoltak be, hogy számukra is igazi élmény volt ez a három este.

„Elmondhatatlan érzés volt a gyerekeket boldognak látni. Nagyon köszönöm a lehetőséget illetve a szülőknek a bizalmat!"

„Nekem nagyon nagy feltöltődést adtak a gyerekek. Az tetszett a legjobban, hogy az elején féltek megnyílni és beszélgetni velünk viszont kis idő után már nehéz volt velük tartani a tempót annyira felpörögtek. A végen még egy ölelést is kaptam. Ha legközelebb lesz ilyen, biztos, hogy az elsők között jelentkezem."

„Szerintem nagyon jó, hogy vannak ilyen programok, hiszen nemcsak színt visznek a hétköznapokba, de az ezek által kínált szolgálati lehetőségek a mi lelki fejlődésünkhöz is nagyban hozzájárulnak, és erősítik a közösségünket is."

Segítő szervezőként, látva az összehangolt háttérmunkálatok folyamatát – beszerzés, mécsesek elkészítése, zenekari próba, gyermekek összeírása, vacsora megszervezése, körülmények biztosítása, stb. – arra jöttem rá, hogy mennyire fontos olyan társadalomban élni, amely képes hatékonyan együtt tevékenykedni azért, hogy támogassa a házasságot, és ez által a családot. Boldogság látni fiataljainkat, akikre valóban felnéznek a kicsik és büszkék arra, hogy a „nagyfiúkkal" focizhatnak, vagy a „nagylányokkal" rajzolhatnak, beszélgethetnek. Boldogság látni, hogy közösségi szinten is épülést, erősödést hozott ez a három este. Reményt és célt ad mindez a jövőt tekintve.

Izgatottan várjuk a folytatást.

Addig is az egyik résztvevő édesanya megható gondolatával búcsúzunk:

„Isten áldását kérjük a szervezőkre és minden segítő kézre. Reméljük, hogy ezek az esték majd hagyománnyá válnak és nemsokára a mi gyermekeink fognak majd vigyázni az ő gyermekeikre." Úgy legyen. Ámen.

Minden résztvevő és segítő munkatárs és diák nevében szeretettel és köszönettel:

Nagy Csaba iskolalelkész, egyetemi lelkész és Nagy Éva tanárnő