Maggie O’Farrell: Miután elmentél

Mielőtt olvasni kezdtem, utána néztem, ki is a szerző. Magyar nyelvű oldalt nem találtam róla, de egy angol nyelvű oldalon kiderült, hogy egy Észak-Írországban született, Walesben és Skóciában felnőtt, középkorú írónő, aki korábban újságíróként dolgozott. A férje is író, vele és gyermekeivel jelenleg Edinborough-ban él. Eddig hat regényt írt, a Miután elmentél az első regénye.

    A regény története szerint a Londonban élő Alice egyszer csak úgy dönt, hogy elutazik húgaihoz Skóciába. Megérkezik az állomásra, de épp csak egy kis időt tölt velük, hirtelen meggondolja magát, vonatra ül, és visszautazik Londonba. Amikor elindul otthonról, baleset éri, egy autó elé lép, ami elgázolja. Alice kómába kerül. Kórházban ápolják, ahol a hozzátartozói, szerettei folyamatosan látogatják. Az orvosában, a szüleiben és a testvéreiben is felmerül, hogy Alice talán nem véletlenül került az autó alá. Öngyilkosságot gyanítanak. S hogy miért? A könyv lapjain a folyamatos visszaemlékezésekből kiderül. Feltárul a múlt, megismerhetjük Alice gyermekkorát, sőt, édesanyja és nagyanyja életútját is, mely során, mint egy puzzle, úgy áll össze a történet.

     Én magam is „visszaemlékezős” regényeket írok. Mindhárom könyvem, a Napfényes Riviéra, az Incognito és a Hepi Börszdéj cselekményét is a szereplőim visszaemlékezésein keresztül ismerhetik meg az olvasók. De én egy-egy emlékképet mindig a jelenhez kötök, és a múlt eseményei, képsorai a regény során a jelenből visszatekintve, időrendi sorrendben villannak fel. Maggie O’Farrell regényében ez teljesen másképp van, és, őszintén szólva, ez egy kicsit zavart, mert nehezen követhetőek az időbeni ugrások. De magát a regényt érdekesnek tartottam. Cseppet sem vidám történet, akkor pedig igazán szomorú, amikor a főszereplő, Alice elveszíti a férjét, és − szerintem teljesen természetes és emberi, hogy − a történtek fölött nem tud napirendre térni. Erről nagyon kifejezően ír a szerző:

„”Az élet megy tovább”, mondták nekem nagyon sokan. Igen, az a rohadt élet tényleg megy tovább, de mi van, ha nem akarom? Mi van, ha én meg akarom állítani, mozdulatlanságban tartani, sőt vissza akarok menni, az ár ellen úszva, a múltba, mert nem akarom, hogy múlttá váljon? „Majd kihevered” − ez volt a másik. De én nem akartam kiheverni. Nem akartam hozzászokni a tényhez, hogy meghalt. Ezt akartam a legkevésbé.”

     A Miután elmentél című könyv története mai, és sok benne az olyan mindennapi probléma, ami befolyásolja az ember érzelmeit, és megváltoztatja az életét.

Ferenczik Adrienne