Amikor a színész királyt játszik... és elhiszi, hogy az, akkor ő nem normális, de ha nem hiszi, akkor meg rossz színész. A művészek, a műszaki segítők, öltöztetők, rendezők, drámaírók, dramaturgok közös játéka a színház. Arra szerződtek, hogy szórakoztassák, tanítsák a közönséget, vagy ahogyan ők mondják, kérdéseket tegyenek fel a világ dolgairól. A színész nem több, nem kevesebb, egyszerűen más ember, mint a többiek. A bölcsességeket az egyiptomi színésznő, Samiha Ayoub gondolatai követték. A színházi világnap idei üzenetét Fridrik Noémi olvasta fel. A cím: Barátaimnak, a világ színházművészeinek.
„A színház esszenciája a tiszta emberi cselekvés, ami az életen alapszik. A nagy úttörő, Konsztantyin Sztanyiszlavszkij szavaival élve: 'Soha ne gyere be a színházba sáros lábbal. A port és a koszt hagyd kint. Az aggodalmaid, civakodásaid, kicsinyes nehézségeid, mindent, ami tönkreteszi az életed és elvonja a figyelmed a művészetedről – tedd le az ajtóban.' Amikor fellépünk a színpadra, azt azzal az egy élettel tesszük, ami bennünk lakik, de az életnek megvan az a nagyszerű képessége, hogy osztódni és szaporodni tud, így azzá a sokféle életté válik, amit mi közvetítünk a világ felé, azért, hogy életre keljenek, virágozzanak és terjesszék illatukat másoknak.”
A színházi világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását. Ezen a napon köszöntik a színészeket.
Egy kérdés kapcsán szólíttatott meg Kirják Róbert igazgató, aki krúdys diákéveire emlékezett, amikor a színházi látogatást követő irodalomórán szigorúan számon kérték a látottakat.
„Nagyon kellett figyelni minden előadáson, és nem lehetett ellógni egyet sem. Nem is volt rá nagyon szükség, mert akkor már megérintett a színház varázsa. Főiskolás, egyetemi éveim alatt inkább a tanulmányaimra koncentráltam, majd 2002. április 15-én töltöttem az első színházi munkanapomat a Móricz Zsigmond Színházban, és rögtön egy Dzsungel könyve előadásra be is ültem, ahol ismét elvarázsolt a színház, és onnantól kezdve – emlékeim szerint – egyetlen előadást sem hagytam ki” – mesélte a színpadon az igazgató.
Szót kért és kapott a néző is. Az est ötletgazdája, szerkesztője és háziasszonya, Pregitzer Fruzsina fogadta Hajner Csaba jelentkezését, aki az igazgatóhoz hasonlóan diákkori emlékeivel kezdte, majd a közelmúlt élményeit sorolta.
„A híres, nevezetes Szibériai csárdás, amit szerintem nem lehet elégszer látni, fenomenális élmény volt. Azt kétszer is megnéztük egymás után. Aztán összeismerkedtem veletek az osztrák–magyar Eb selejtezőn...”
Sorjáztak a poénok, a bakik, a felolvasások, és értelmezések színészről, és színházi emberről. A Krúdy Kamara színpadán elhelyezett 10 szék egyikén ült Tóth Zolka, akit első színházi élményeiről kérdeztem.
„Ha a gyerekkoromat nem nézem, mert arra nem feltétlenül emlékszem, de az első élményem szerintem, Bessenyei színkörös előadás volt. Talán a Szervusz Peti. Első színházi élményem a Miss Amerika volt, 14-15 évesen. Ilyesmiket fogunk még kérdezni a nézőktől, hogy emlékszik-e valaki valamilyen bakira, amit észrevett, vagy többedmagával, vagy akár az egész nézőtér észrevett, mi volt a reakció, satöbbi.”
Jobbat, szebbet nem mondhatok a színházi ünnep kapcsán, mint néhány mondatot még az idei köszöntőből, az egyiptomi színésznő szavaival: „Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy amit mi a színpadon csinálunk, az maga az élet, amit a semmiből hozunk létre, olyan, mint az izzó parázs, ami szikrázik a sötétben – világosságot és meleget ad az éjszakában. Mi adunk az életnek nagyságot. Mi testesítjük meg. Mi tesszük vibrálóvá és tartalmassá. És mi adunk okot a megértésére is.”
Szerző: Matyasovszki Edit
Az AQUA SE két serdülő játékosa, Rudik Zsombor és Székely Ábel június elején...
Januártól a minimálbér kétszázezer forintra emelkedett, ami magával húzza a...
