ÚJABB NYÍREGYHÁZIRA LEHETÜNK BÜSZKÉK

Van, aki kis sámlit csinál, és abba szeretnek bele a barátai, míg mások camera obscurát gyártanak – mondja a nyíregyházi Soltész István, az egykor mérnök, tanár, fotós, aki a napokban csomagolja a 117. gépét, amit Franciaországba szállít.

– Ez az eddig épített legnagyobb kamera, ami készült a műhelyemben. Egy 20x24 inches fényképezőgép, ami kb. egy 50x60-as képméretnek felel meg. Nyilván minél nagyobb egy kamera, annál nagyobb felbontásra képes. Ez az a határ, amit egy ember egyedül tud kezelni. Az én gépeimmel nem készítenek alkalmazott fotókat, inkább kiállításra szánt képeket.

– A camera obscura nem a te felfedezésed.

– Semmi sem az én felfedezésem, ez a sötét kamera ősi jelenség. Egy apró lyukon egy helyiségbe vagy egy dobozba beszűrődő fény a lyukkal szemben lévő falon egy fordított állású tükörképet alkot. Később, a reneszánsz idején rájöttek arra, hogy egy gyűjtőlencsével is lehet a lyukat helyettesíteni. Innentől ez már egy fényképezőgép lenne, ha felfedezték volna a fényérzékeny anyagot, de az csak a 19. sz. első harmadában került elő. Eleinte film nem volt még, csak fémlemez, majd üveglemez, és valamikor a 20. sz. fordulóján jelent meg a mai filmnek nevezett nyersanyag. Tehát egy digitális fényképezőgép a camera obscura, a lényeg, hogy mire történik a leképezés. Sokan úgy gondolják, hogy ez a gép lázadás a mai modern, digitális világ ellen. Én nem feltétlenül gondolom így. Egyszerűen csak van, aki ilyen eszközzel szeret képet készíteni, így kerül gondolati kapcsolatba az anyaggal! Választás kérdése az is, hogy valaki milyen hangszeren játszik, vagy min hallgatja a muzsikát.